A szív,meddig szerethet ,
Amíg van bennünk élet ?
Az utolsó dobbanásig,
Vagy még azon túl is ?
Szerethet a meghasadásig,
A végső megtagadásig ?
Vagy szerethet,az élete végéig ,
Amíg viszont szeretik ?
Amíg egymásért,az élet végéig ,
Dobban két szerető szív ?
Amíg,egyik a másik lángját ki nem oltja ,
Szerelmét el nem szakítja ,
El nem tépi az élet vihara ?
Szerethet a szív
Túl az életen,túl
Az eltöltött éveken ?
Túl mindenen,
De még innen a szerelmen?
Nincs mese. A szív addig szerethet, amíg a szabatossága, élettartama tart. A lélek viszont azon túl is és ez talán a lényegesebb, mert a szív egyébként is csak átvitt értelemben szeret.:)
VálaszTörlésKedves Csaba!
VálaszTörlésNagyon jó kérdést fogalmaztál meg, izgalmas gondolatok. Úgy gondolom, nem is igazán az számít, hogy meddig, mivel az idő relatív, vagy mi a szösz (közhely), és talán nem is kell válaszolnunk rá, vagy mégis? :)
Picit a központozásnál viszont elkélne egy kis igazítás: vessző elé nem, de utána kell a szóköz, és írásjel elé sem kell. Apróság, de csinosabb lesz az egész, és most nem szőrszál-hasogatni akartam.
Mindezek mellett tetszett a versed.
Üdvözlettel: Végh T. Mónika