Emlékszem.
Mikor megláttad házam,
előbb csak puhán ráleheltél,
majd megtisztítottad az ablakom,
és hangoddal, szavakkal, betűkkel
szilánkokra törted a siratóház csendjét.
Eddig én, a búsuló néma hal azt hittem,
csak a képzelet képes erre,
- elkalandozni, álmodni dalba, versbe...
De nem!
Te felhasogattad a szavak sírját bennem,
és jönnek akár a lidércek,
én meg a szerelmesük vagyok.
Visznek, dobálnak, mint vizek a habot,
mindig fel-fel magasra,
hullámozva tisztán, s a parttól el
sodorva magammal ártatlan napokat is,
mert a víz az úr...valahol tombolni kell
még nekem is.
Kedves Éva!
VálaszTörlésNagyon tetszett minden sora,sőt még olvastam volna!Olyan volt mint ha nem érne véget soha, de aztán rájöttem,hogy sajnos vége lett!
Gratulálok hozzá!
Ez is olyan, hogy még morfondírozok rajta.:)
VálaszTörlésValahogy szép, szép, de valamiért nem az igazi.
A gondolati íve valahogy meg-meg törik.
Szépen viszel egy-egy gondolatot 3-4-5 soron át, aztán ez hirtelen megtörik és jön valami más.
Később visszatérsz egy-egy gondolathoz.
Nehéz követni.:)
Kedves Névtelen olvasómnak köszönöm.
VálaszTörlésPróbálom kitalálni kiléted:)))
Sejtésem van:)
Kedves Balázsnak is köszönöm.
VálaszTörlésIgaz ez bizony, így ahogy van. Csapongással, ugrásokkal együtt.
Így szoktam, én, és ennek oka van.
Lehet csak egy monológnak való, mert úgy látszik csak én értem. Sebaj.
Máskor jobban figyelek mit rakok fel, ezt nem kellett volna. Lehet törlést kérni?
Lehet törölni, de annyira nem rossz, vagy úgy gondolod?
VálaszTörlésMivel én tökéletesen értem, nekem nem rossz.
VálaszTörlésNem tudom így eldönteni.
Annak rossz, aki nem érti, és ők vannak többen.
...dehogyis!....NE TÖRÖLD!...ez remek gondolatiság, írás...így jó ahogy van...szerintem érthető...rossz passzban voltál és jött egy megváltó aki lecsitította benned a tajtékzó hullámokat...ennyi az én olvasatomban! remek, gratula...Matyó
VálaszTörlésKöszönöm Zoli!
VálaszTörlésJó hosszú passz volt, a többi azt hiszem stimmel.
:)
Évácska, tökéletesen értem az élethelyzetet, az érzelmi történést. Az első részben az akvárium álló vízébe bezárt hal képzetét sugallod, majd a nagy vizek áramában való tombolás képével zársz. A kettő között van egy morbid kép, a temetői... Ez töri meg folytonosságot. Ha a belső világ történéseit kivetítjük a külvilág képeire, annak is valamelyest koherensnek kell lennie, egymásba simulnia...
VálaszTörlésÁtugrottam.
VálaszTörlésMert közöttük nem volt semmi.
Nem értem a válaszod!
VálaszTörlésOlyan, mint mikor eltörik akvárium. Szerencsém volt, hogy ez a vízen történt.
VálaszTörlésHa már akváriumról beszélünk.
Komolyan nem tudom, nem érzem mi hiányzik.
Van egy csendes, szinte halott, álmodozós korszak, amit egy beszédes, hangos követ. Hirtelen történt a változás.
Mit írjak közé?
Az én olvasatomban a gondolatfolyam nem törik meg, hanem a képi megjelenítését érzem kissé kaotikusnak.
VálaszTörlésPl. házam - ablakom - siratóház -, és itt bejön: "én, a búsuló, néma hal"..., majd folytatásként a siratóházhoz kapcsolható "szavak sírja", "lidércek"..., aztán a víz - part - hab - víz -, ez a hal-metaforához kapcsolható...
Így már világos:)
VálaszTörlésKöszönöm.
Valóban kaotikus.
Van is én bennem néha, olyan nagy...!
Maga a gondolat jó, bár tény, hogy olykor kicsit zavaros. Sokszor olvastam újra, és kellett talán a magyarázat is. Kicsit talán nehéz belelátni, de semmiképp sem rossz!:)
VálaszTörlésKöszönöm szépen!
VálaszTörlés