Egy parányi, aprócska porszemet felkapott a szél,
Csak úgy vitte, fújta könnyedén.
Volt, hogy fent az égben,
Túl a messzeségben.
Volt, hogy lent a földön megpihent,
Ekkor kissé boldog lett.
Azt hitte itt a helye,
Itt maradhat, majd örökre.
De a szél újra felkapta,
A pici porszem, már nem bírta.
Kell egy hely, hol megpihenhet,
Ahol talán, nyugalomra lelhet.
Nekem erről az jut eszembe, "homokszem a sivatagban" Irma
VálaszTörlés