Au revoir (KK-V-NYK)

Kívánnám, hogy itt légy,
mezítelen formában előttem,
de kínos csönd járja át testem,
utolsó szavaid itt lebegnek köröttem
sután.

Piedesztálra emelném lényem,
míg belül rothadok saját hányásomtól,
mivel gyalázom egész lényem tovább,
a fájdalomtól röhögve sajnálom magam
mélán.

Csókolj újra mint akkor kérlek és ne eressz,
ereszcsatorna alatt állok lelkemben meredten ,
vágtázó szívemben karó a gyönyör egy álomtól
miben kéz a kézben állunk a folyóparton
léhán.

Már itt a vége a szép időknek kedvesem?
Ennyi tellett az egymáshoz vágott szavaktól?
Megértem érdeked és érvedet ha féreg vagyok,
Hát csak ints búcsút az elkopott portásnak ha kimész
au revoir.