(Variációk egy témára)
A Kezdet kezdetén Elmélet és Gyakorlat egy párt alkottak, pontosabban Egyek voltak. Övék volt Tudás, együtt léteztek, Egynek nevezték őket. Egy homogén harmóniában lebegett…
Aztán egy napon történt valami…
Szép lassan polarizálódni kezdtek, az egymással ellentétes tulajdonságaik két oldalra tömörültek, de még mindig Egyek voltak, ugyanabban a burokban pulzáltak. Aztán az egyik pólusban Elmélet kezdett testet öletni, amikor több elméleti tudás halmozódott fel benne, a másik pólusban pedig Gyakorlat sűrűsödött össze, a több gyakorlati tudás birtoklása révén.
Megszületett a két Fél: Elmélet és Gyakorlat.
Akkor úgy hitték, ellentétes mivoltuk miatt ellenségekké váltak.
Bár igyekeztek továbbra is harmóniában együttműködni, mégis egyre többször veszekedtek, rivalizálni kezdtek, nem tudtak dönteni, ezért egy napon végleg eldöntötték, hogy kiderítik, melyikük a fontosabb. Addig kölcsönösen ellenőrizték, és gátolták egymást a túllépésekben, így tudták elérni a dinamikus Egyensúlyt.
A Rend akkor borult fel végleg, amikor Gyakorlat irigy lett Elméletre, és be akarta bizonyítani, hogy ő is tud annyit, sőt még többet is, ezért nincs szüksége Elméletre ahhoz, hogy fennmaradjon, képes irányítani önmagát egyedül.
Egyes-egyedül.
Elmélet méregbe gurult, és bosszúból belement a játékba, ő is igazolni vágyta, hogy képes egyedül dönteni, irányítani, és Félként megélni az Egészet.
Nem akarták megérteni, tudomásul venni, (bár legbelül mindvégig tudták), hogy kölcsönösen egymásból keletkeznek, táplálkoznak, segítik, és kiegészítik egymást. Egyik sem létezhet a másik nélkül, azaz függenek egymástól, egymásra vannak utalva. Elméletben ugyanúgy benne rejlik Gyakorlat, mint fordítva, viszont egyedül nem létezhetnek. Kapcsolatuk sohasem állandó, hanem bizonyos határokon belül folyton változó, mozgó, pulzáló, ciklikus. Hol Elmélet duzzad, Gyakorlat pedig háttérbe szorul, hol pedig fordítva, de egy bizonyos intervallumon belül végül mindig kiegyensúlyozzák egymást, (azon egyszerű oknál fogva, miszerint Univerzum egyensúlyra törekszik). Ha Elmélet eléri a csúcspontját, szép lassan átalakul Gyakorlattá és fordítva. Tehát Gyakorlat Elméletben születik, Elmélet pedig a Gyakorlatban. - Bár ezt a rivalizálás tetőfokán még nem látták ilyen tisztán.
Elmélet azt állította, hogy előbb minden Elméletben létezett, Gyakorlat pedig azt, hogy Gyakorlatban…
Végtelen vita és harc után ráébredtek, hogy egymás nélkül képtelenek élni… - pedig megpróbálták, de hiányzott a másik Fél…
Újra megengedték, megélték, hogy kölcsönösen egymásból keletkezzenek, táplálkozzanak, segítsék, és kiegészítsék egymást. Fél nem létezhet a másik Fél nélkül, azaz függenek egymástól, egymásra vannak utalva. Elméletben ugyanúgy benne rejlik Gyakorlat, mint fordítva, egyedül nem létezhetnek.
– Bocsáss meg, nélküled Semmi vagyok… - kérte Elmélet.
– És én Semmi vagyok nélküled…
Örültek meg egymásnak és újra egyesültek…
Kapcsolatuk azóta sem állandó, bizonyos határokon belül folyton változó, mozgó, pulzáló, ciklikus. Hol Elmélet duzzad, Gyakorlat háttérbe szorul, hol pedig fordítva, egy bizonyos intervallumon belül kiegyensúlyozzák egymást. Gyakorlat Elméletben születik, Elmélet pedig Gyakorlatban. Ha Elmélet eléri a csúcspontját, szép lassan átalakul Gyakorlattá és fordítva, de ezt már boldogan teszik, azzal a biztos tudattal, hogy egyszer újra Egyek lesznek. Amikor elérkezik Vég, ők ketten újra Egyek…
Vég mindig valaminek a Kezdete…
Nő & Férfi
(Variációk egy témára)
A Kezdet kezdetén Nő és Férfi egy párt alkottak, pontosabban Egyek voltak. Övék volt Tudás, együtt léteztek, Egynek nevezték őket. Egy homogén harmóniában lebegett…
Aztán egy napon történt valami…
Szép lassan polarizálódni kezdtek, az egymással ellentétes tulajdonságaik két oldalra tömörültek, de még mindig Egyek voltak, ugyanabban a burokban pulzáltak. Aztán az egyik pólusban Nő kezdett testet öletni, amikor több Női tudás halmozódott fel benne, a másik pólusban pedig Férfi sűrűsödött össze, a több Férfii tudás birtoklása révén.
Megszületett a két Fél: Nő és Férfi.
Akkor úgy hitték, ellentétes mivoltuk miatt ellenségekké váltak.
Bár igyekeztek továbbra is harmóniában együttműködni, mégis egyre többször veszekedtek, rivalizálni kezdtek, nem tudtak dönteni, ezért egy napon végleg eldöntötték, hogy kiderítik, melyikük a fontosabb. Addig kölcsönösen ellenőrizték, és gátolták egymást a túllépésekben, így tudták elérni a dinamikus Egyensúlyt.
A Rend akkor borult fel végleg, amikor Férfi irigy lett Nőre, és be akarta bizonyítani, hogy ő is tud annyit, sőt még többet is, ezért nincs szüksége Nőre ahhoz, hogy fennmaradjon, képes irányítani önmagát egyedül.
Egyes-egyedül.
Nő méregbe gurult, és bosszúból belement a játékba, ő is igazolni vágyta, hogy képes egyedül dönteni, irányítani, és Félként megélni az Egészet.
Nem akarták megérteni, tudomásul venni, (bár legbelül mindvégig tudták), hogy kölcsönösen egymásból keletkeznek, táplálkoznak, segítik, és kiegészítik egymást. Egyik sem létezhet a másik nélkül, azaz függenek egymástól, egymásra vannak utalva. Nőben ugyanúgy benne rejlik Férfi, mint fordítva, viszont egyedül nem létezhetnek. Kapcsolatuk sohasem állandó, hanem bizonyos határokon belül folyton változó, mozgó, pulzáló, ciklikus. Hol Nő duzzad, Férfi pedig háttérbe szorul, hol pedig fordítva, de egy bizonyos intervallumon belül végül mindig kiegyensúlyozzák egymást, (azon egyszerű oknál fogva, miszerint Univerzum egyensúlyra törekszik). Ha Nő eléri a csúcspontját, szép lassan átalakul Férfivá és fordítva. Tehát Férfi Nőben születik, Nő pedig a Férfiban. - Bár ezt a rivalizálás tetőfokán még nem látták ilyen tisztán.
Nő azt állította, hogy előbb minden Nőben létezett, Férfi pedig azt, hogy Férfiban…
Végtelen vita és harc után ráébredtek, hogy egymás nélkül képtelenek élni… - pedig megpróbálták, de hiányzott a másik Fél…
Újra megengedték, megélték, hogy kölcsönösen egymásból keletkezzenek, táplálkozzanak, segítsék, és kiegészítsék egymást. Fél nem létezhet a másik Fél nélkül, azaz függenek egymástól, egymásra vannak utalva. Nőben ugyanúgy benne rejlik Férfi, mint fordítva, egyedül nem létezhetnek.
– Bocsáss meg, nélküled Semmi vagyok… - kérte Nő.
– És én Semmi vagyok nélküled…
Örültek meg egymásnak és újra egyesültek…
Kapcsolatuk azóta sem állandó, bizonyos határokon belül folyton változó, mozgó, pulzáló, ciklikus. Hol Nő duzzad, Férfi háttérbe szorul, hol pedig fordítva, egy bizonyos intervallumon belül kiegyensúlyozzák egymást. Férfi Nőben születik, Nő pedig Férfiban. Ha Nő eléri a csúcspontját, szép lassan átalakul Férfivá és fordítva, de ezt már boldogan teszik, azzal a biztos tudattal, hogy egyszer újra Egyek lesznek. Amikor elérkezik Vég, ők ketten újra Egyek…
Vég mindig valaminek a Kezdete…
Minden & Semmi
(Variációk egy témára)
A Kezdet kezdetén Minden és Semmi egy párt alkottak, pontosabban Egyek voltak. Övék volt Tudás, együtt léteztek, Egynek nevezték őket. Egy homogén harmóniában lebegett…
Aztán egy napon történt valami…
Szép lassan polarizálódni kezdtek, az egymással ellentétes tulajdonságaik két oldalra tömörültek, de még mindig Egyek voltak, ugyanabban a burokban pulzáltak. Aztán az egyik pólusban Minden kezdett testet öletni, amikor több Minden tudás halmozódott fel benne, a másik pólusban pedig Semmi sűrűsödött össze, a több Semmi tudás birtoklása révén.
Megszületett a két Fél: Minden és Semmi.
Akkor úgy hitték, ellentétes mivoltuk miatt ellenségekké váltak.
Bár igyekeztek továbbra is harmóniában együttműködni, mégis egyre többször veszekedtek, rivalizálni kezdtek, nem tudtak dönteni, ezért egy napon végleg eldöntötték, hogy kiderítik, melyikük a fontosabb. Addig kölcsönösen ellenőrizték, és gátolták egymást a túllépésekben, így tudták elérni a dinamikus Egyensúlyt.
A Rend akkor borult fel végleg, amikor Semmi irigy lett Mindenre, és be akarta bizonyítani, hogy ő is tud annyit, sőt még többet is, ezért nincs szüksége Mindenre ahhoz, hogy fennmaradjon, képes irányítani önmagát egyedül.
Egyes-egyedül.
Minden méregbe gurult, és bosszúból belement a játékba, ő is igazolni vágyta, hogy képes egyedül dönteni, irányítani, és Félként megélni az Egészet.
Nem akarták megérteni, tudomásul venni, (bár legbelül mindvégig tudták), hogy kölcsönösen egymásból keletkeznek, táplálkoznak, segítik, és kiegészítik egymást. Egyik sem létezhet a másik nélkül, azaz függenek egymástól, egymásra vannak utalva. Mindenben ugyanúgy benne rejlik Semmi, mint fordítva, viszont egyedül nem létezhetnek. Kapcsolatuk sohasem állandó, hanem bizonyos határokon belül folyton változó, mozgó, pulzáló, ciklikus. Hol Minden duzzad, Semmi pedig háttérbe szorul, hol pedig fordítva, de egy bizonyos intervallumon belül végül mindig kiegyensúlyozzák egymást, (azon egyszerű oknál fogva, miszerint Univerzum egyensúlyra törekszik). Ha Minden eléri a csúcspontját, szép lassan átalakul Semmivé és fordítva. Tehát Semmi Mindenben születik, Minden pedig a Semmiben. - Bár ezt a rivalizálás tetőfokán még nem látták ilyen tisztán.
Minden azt állította, hogy előbb minden Mindenben létezett, Semmi pedig azt, hogy Semmiben…
Végtelen vita és harc után ráébredtek, hogy egymás nélkül képtelenek élni… - pedig megpróbálták, de hiányzott a másik Fél…
Újra megengedték, megélték, hogy kölcsönösen egymásból keletkezzenek, táplálkozzanak, segítsék, és kiegészítsék egymást. Fél nem létezhet a másik Fél nélkül, azaz függenek egymástól, egymásra vannak utalva. Mindenben ugyanúgy benne rejlik Semmi, mint fordítva, egyedül nem létezhetnek.
– Bocsáss meg, nélküled Semmi vagyok… - kérte Minden.
– És én Semmi vagyok nélküled…
Örültek meg egymásnak és újra egyesültek…
Kapcsolatuk azóta sem állandó, bizonyos határokon belül folyton változó, mozgó, pulzáló, ciklikus. Hol Minden duzzad, Semmi háttérbe szorul, hol pedig fordítva, egy bizonyos intervallumon belül kiegyensúlyozzák egymást. Semmi Mindenben születik, Minden pedig Semmiben. Ha Minden eléri a csúcspontját, szép lassan átalakul Semmivé és fordítva, de ezt már boldogan teszik, azzal a biztos tudattal, hogy egyszer újra Egyek lesznek. Amikor elérkezik Vég, ők ketten újra Egyek…
Vég mindig valaminek a Kezdete…
Fény & Sötét
(Variációk egy témára)
A Kezdet kezdetén Fény és Sötét egy párt alkottak, pontosabban Egyek voltak. Övék volt Tudás, együtt léteztek, Egynek nevezték őket. Egy homogén harmóniában lebegett…
Aztán egy napon történt valami…
Szép lassan polarizálódni kezdtek, az egymással ellentétes tulajdonságaik két oldalra tömörültek, de még mindig Egyek voltak, ugyanabban a burokban pulzáltak. Aztán az egyik pólusban Fény kezdett testet öletni, amikor több Fényi tudás halmozódott fel benne, a másik pólusban pedig Sötét sűrűsödött össze, a több Sötét tudás birtoklása révén.
Megszületett a két Fél: Fény és Sötét.
Akkor úgy hitték, ellentétes mivoltuk miatt ellenségekké váltak.
Bár igyekeztek továbbra is harmóniában együttműködni, mégis egyre többször veszekedtek, rivalizálni kezdtek, nem tudtak dönteni, ezért egy napon végleg eldöntötték, hogy kiderítik, melyikük a fontosabb. Addig kölcsönösen ellenőrizték, és gátolták egymást a túllépésekben, így tudták elérni a dinamikus Egyensúlyt.
A Rend akkor borult fel végleg, amikor Sötét irigy lett Fényre, és be akarta bizonyítani, hogy ő is tud annyit, sőt még többet is, ezért nincs szüksége Fényre ahhoz, hogy fennmaradjon, képes irányítani önmagát egyedül.
Egyes-egyedül.
Fény méregbe gurult, és bosszúból belement a játékba, ő is igazolni vágyta, hogy képes egyedül dönteni, irányítani, és Félként megélni az Egészet.
Nem akarták megérteni, tudomásul venni, (bár legbelül mindvégig tudták), hogy kölcsönösen egymásból keletkeznek, táplálkoznak, segítik, és kiegészítik egymást. Egyik sem létezhet a másik nélkül, azaz függenek egymástól, egymásra vannak utalva. Fényben ugyanúgy benne rejlik Sötét, mint fordítva, viszont egyedül nem létezhetnek. Kapcsolatuk sohasem állandó, hanem bizonyos határokon belül folyton változó, mozgó, pulzáló, ciklikus. Hol Fény duzzad, Sötét pedig háttérbe szorul, hol pedig fordítva, de egy bizonyos intervallumon belül végül mindig kiegyensúlyozzák egymást, (azon egyszerű oknál fogva, miszerint Univerzum egyensúlyra törekszik). Ha Fény eléri a csúcspontját, szép lassan átalakul Sötétté és fordítva. Tehát Sötét Fényben születik, Fény pedig a Sötétben. - Bár ezt a rivalizálás tetőfokán még nem látták ilyen tisztán.
Fény azt állította, hogy előbb minden Fényben létezett, Sötét pedig azt, hogy Sötétben…
Végtelen vita és harc után ráébredtek, hogy egymás nélkül képtelenek élni… - pedig megpróbálták, de hiányzott a másik Fél…
Újra megengedték, megélték, hogy kölcsönösen egymásból keletkezzenek, táplálkozzanak, segítsék, és kiegészítsék egymást. Fél nem létezhet a másik Fél nélkül, azaz függenek egymástól, egymásra vannak utalva. Fényben ugyanúgy benne rejlik Sötét, mint fordítva, egyedül nem létezhetnek.
– Bocsáss meg, nélküled Semmi vagyok… - kérte Fény.
– És én Semmi vagyok nélküled…
Örültek meg egymásnak és újra egyesültek…
Kapcsolatuk azóta sem állandó, bizonyos határokon belül folyton változó, mozgó, pulzáló, ciklikus. Hol Fény duzzad, Sötét háttérbe szorul, hol pedig fordítva, egy bizonyos intervallumon belül kiegyensúlyozzák egymást. Sötét Fényben születik, Fény pedig Sötétben. Ha Fény eléri a csúcspontját, szép lassan átalakul Sötétté és fordítva, de ezt már boldogan teszik, azzal a biztos tudattal, hogy egyszer újra Egyek lesznek. Amikor elérkezik Vég, ők ketten újra Egyek…
Vég mindig valaminek a Kezdete…
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése