Eltitkolt borzalom

A bánat lila hegyén túl,
ott van eltemetve fájdalmam.
Üvölt a föld alatt is,
visszhangzik a bércek közt,
s véresre karmolja magát,
ha rázuhan az éj sötét kardigánja.

Néha kiszabadul,
őrült szélként rója a tájat,
tépázva mindent, mit ér,
s vádaskodva suttog fülekbe.
De visszazárom.
Úgyis csak én hallom, ha kiabál.