Sötét kalapom a felhők, fodrosak.
Szorítják torkomat,
sálként nyakamba csimpaszkodnak a bajok.
Küzdök ellenük, folyton csak adok.
Cserébe számonkérés a kabátom
üvöltenék, de belátom
még mindig a régi mód szerinti a divat.
Szoknyám hosszára kihat
a kutya marta sebes lábam.
Menetelek a birkanyájban,
fehérek közt, fekete ruhában.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése