Ha nem hiszel a szemednek...

Nagy felfedezést tettél a tudomány területén. Szabadalmaztatás előtt még egyszer átvizsgálod a találmányod részleteit.

Nyugodt lélekkel megállapítod, nem hibáztál, amikor minden tükröt letakartál.

Tetted ezt azért, mert beleuntál a hét évenkénti változásokba. Döntöttél. Most már nem várhatod meg míg ezer darabra hull belőle az életed, csak mert valaki huzatot csinál a házban.

Miután, előre megfontolt szándékkal, rádobtad a takarót, azonnal rájöttél, megtaláltad az örök fiatalság titkát.

Milyen jó érzés, nyugtáztad magadban, mert az mégsem járja, hogy a tárgyak befolyásolják az életedet.

Felfedezésedet azonnal megosztottad másokkal is akiket fontosnak ítélsz, és tudod róluk a nemes cél érdekében képesek áldozatot hozni, és mint kísérleti nyulak részt vesznek a folytatásban.

Mások tükrébe is gyakran bepillantottál, és rá kellett ébredned, az üveg mögötti krómréteg milyen álszent. Mást mutat, ha süt a nap, mást, ha szürke már az égbolt.

Mást lát lámpafénynél, és megint mást hajnalban.

Képmutatónak találtad viselkedését, és emiatt megszakítottad vele barátságot.

Elképzelted milyen lenne, ha a szemekben láthatnád meg magad. Vagy a te szemedre ülnének ki a lelkedben végbemenő átalakulások.

Minek becsapni másokat?

Egyedül a kis görbe tükör, mint egyetlen segítséged az elágazásoknál, a házad sarkában szabadon mosolyog, és lám-lám, messziről mutat valamit.

Még nem látod jól annyira apró, de szemmel láthatóan közeleg. Elsőbbséget adsz neki, mert a szabályokat igyekszel betartani.

Jöjjön, aminek jönnie kell. Te, már úgyis megtaláltad az örök fiatalság titkát.