Ja.
Jelen vagyok, mert beregisztráltam.
Akkor meg kiír a főoldalam, hogy jelen van. Tehát akkor tapinthatóan és láthatóan létezem, bárki megszólít- azt hallom, sőt, még válaszolok is rá, ha akarok.
Na persze, ha nem, akkor nem, legfeljebb azt fogják mondani, hogy egy barátságtalan, elzárkózó vén hülye vagyok, aki lehet, hogy nem is tudok írni.
Meg olvasni, meg számolni, satöbbi...
Hát, e tárgyakban ha nem is jeleskedem, de valahogy elvagyok.
Mint a tök a szaletliben.
Mondjuk, egy parádés dísztök, egy jó szaletliben, nem is blama.
Tán még esztétikai értelemben is nyújtani képes
Aztán ki a frász akar itt nyújtani?
A nyelvet nyújtanin kívül nincs értelme nyújtogatni semmit..
Legfeljebb a nyakamat, hogy jobban lássak. Messzebbre.
Persze ez egy marhaság, mert ha előbb meglátnék valamit, akkor mi van?
Előttem van a dolog, majd odaérek, és nyaknyújtogatás nélkül is meglátom.
Minek folyton kíváncsiskodni.
Még megnő az orrom, és elmehetek harkálynak.
Népiesen szólva fakopácsnak.
Ezen madárnak, emberi megfelelője, az asztalos.
Onnan ismerszik meg a kezdő, hogy lapos a feje. Ahányszor az újára csap, annyiszor ugrik fel, és bevágja a fejét a plafonba.
Randa egy szakma. Meg holnap is.
Mire felszabadul, alig maradnak ép újai.
Azonnal elmehet rokkant nyugdíjba.
Ismertem egy fafaragót, akinek nem maradt úja, és egy szútól tanult évekig, és kirágta a mintát.
Zseniális volt a fickó...
Azt mondta, hogy kirágta a Kék Duna keringőt is.
A kis hazudós. Ha a Requiemet mondta volna a Mozarttól... még talán hiszek neki.
De így...
Persze, ha regisztrált volna. De nem tette, egy szúnak meg nem is lehet.
Meg hogy is nézne ki, hogy egy szú, csak úgy megjelenik, hogy jelen van.
Talán ha egy állatmenhelyre regisztrált volna, ott elnézőbbek. De itt...
Az emberek óvatosak. Mi lesz, ha belerág valakibe...Mégiscsak egy szú.
Hátnem?
Minek itten rébuszokba beszélni- mondta a víziló a menyétnek.
Te egy kis tetű vagy, semmi több. Meg rondán szőrös is.
Rondán szőrös a te anyád segge- süvöltötte a bedühödött menyét, és a víziló fejére ugorva, beledöfött egy kalaptűvel.
Az akkorát bődült mint egy rézágyú, és alámerült a ronda nyálkás folyóba.
A hülye hisztis menyét majdnem ráfaragott, mert nem tanult meg úszni.
Mikor még régen hívták a vízbe, azt válaszolta, hogy úszni nem tud, vizelni meg nem kell.
Így aztán tisztára szárazföldi patkány maradt.
Marha nagyokat ivott a pocsék vízből, de valahogy partot ért.
A víziló, meg úgy röhögött, hogy majdnem belefulladt.
A menyét meg a parton feküdt csuromvizesen, és azt hörögte, dögölj meg te zsírpacni, de aztán igyekezett odébb húzni a poszka seggét, mert úgy érezte, hogy a víziló visszajön.
De ennek a féregnek hiába beszélnék.
Egy menyétnek rövid az esze, percek múltán elfelejtené, mit mondtam.
A Brehm is engem igazol.
Írja, hogy a menyét, egy erőszakos, szőrös és buta állat.
Én sok ilyet ismerek, de ezt már én mondom, és nem a Brehm.
Hát így végződött a Wellsi lakoma. Ha a menyét nem regisztrál, akkor nincs ott.
Jobban járt volna.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése