Jó tett helyébe...

Jó tett helyébe…

" A fény harcosai vagyunk. A Bennünk lakozó szeretet és akarat erejével meg tudjuk változtatni a Sorsunkat és sok más ember Sorsát." (Paulo Coelho)

„A vonzás törvénye csak azt érzékeli, amit te adsz, tehát ha hibáztatsz valakit, olyan körülményeket kapsz cserébe, amikor téged is hibáztatni fognak valamiért. Nem feltétlenül attól az embertől kapod vissza a dolgot, akit te hibáztattál, de egészen biztos lehetsz benne, hogy magát a hibáztatást visszakapod. A szeretet ereje nem ismer kifogást, azt kapod, amit adsz és pont.” /The Secret/

Csalódtál már valaha valakiben?

Ha a válaszod igen, akkor még egy kérdés: Tudod, miért?

Nem kell felelned, tudom, mit mondasz…

Az emberek ilyenkor felsorolják a másik ember rossznak vélt tulajdonságait, végig hallgathatunk egy sor ítéletet:

- Megcsaltak, félrevezettek, megaláztak, megloptak, becsaptak, jót adtam, de nem azt kaptam vissza, segítettem, de ő nem segített rajtam, amikor bajban voltam, stb.

Ilyenkor azt felelem, azt kaptad vissza, amit eleve elvártál!

(A döbbent arcokat látni kellene!)

Jönnek is egyből a kifogások:

- Nem ezt vártam el, nem én okoztam, feltételeztem, ha jót adok, jót kapok vissza.

„Jó tett helyébe jót várj!”– tartja a mondás.

- Én jót adtam, de mégis rosszal feleltek! Miért?

Nekem továbbra is meggyőződésem, ahogy viselkedünk, amit teszünk, azt kapjuk vissza, a vonzás törvénye szerint. Az Univerzum elintézi nekünk, hasonló hasonlót vonz. Ha folyton mérgesek, haragosak, bizalmatlanok vagyunk, akkor olyan embereket és helyzeteket vonzunk be magunknak, hogy aztán az egónk tapasztalatként elraktározhassa, és igazoljon bennünket. Bármit állítunk, igazzá válik, mert azok vagyunk, amit gondolunk! Ha azt mondjuk, hogy nem, vagy ha azt, hogy igen, így teljesedik be. Megtapasztaltam sokszor, hisz figyelem a környezetem… Meglehet, pont olyantól kapunk pofont, akitől nem vártuk volna, mert vele rendesek voltunk, de biztos, hogy másokkal is azok voltunk? Mert ugye, nem biztos, hogy attól kapjuk vissza, akinek adtuk – akár a jót, akár a rosszat! Mondhatod, hogy könnyű a nagy embereket idézni, de hidd el, amilyen nagyban, olyan kicsiben! Egy nagy ember semmivel sem különb, jobb, vagy másabb, mint mi, csak annyiban tér el tőlünk, hogy esetleg többet tapasztalt, vagy más szemmel, szemszögből figyeli a világot és az abban átélteket. (Számtalan példát tudok felhozni, név nélkül…)

Például: Adott egy ember, aki egyfolytában azt lesi, mit lophat el, és meg is teszi minden adandó alkalommal, nem számít, hogy barát, rokon, vagy csak ismerős az illető. Kérdezem én, miért esett neki olyan rosszul, amikor egy reggelen arra ébredt, hogy őt is meglopták?

Akikkel eddig találkoztam, vagy bármilyen kapcsolatba kerültem, rendes emberek voltak, mindig mindenkiben megkerestem a jót, az értéket, ha jót adtam azt is kaptam vissza. - Vagy csupán azt vetítettem ki rájuk, azt vártam el tőlük? (És homokba dugott fejjel nem vettem észre a másik oldalt? – Mert ugye minden emberben ugyanúgy benne él a rossz is, ami bármikor előhívható, ha adottak a feltételek)

Ehhez kellett pár ismerősöm, hogy ismét rájöjjek, nem mindenki ugyanúgy gondolkodik, mint én…

Állítottam, ha megbízom másokban, nem fognak becsapni. Ezt tapasztaltam, ám vannak emberek, akik eleve úgy állnak hozzá, ha bármilyen kapcsolatba kerülnek valakivel:

- Úgysem fog eljönni, nem lesz ott időre, nem fizet, nem segít, nem lehet benne megbízni. Meg fog csalni, lecserél, nem becsül meg! Az emberekben nem lehet megbízni! – Csoda, ha tényleg nem lehet?

Ezzel szemben én mindig mindenkiben megbíztam, és általában azt kaptam vissza. Erre példám is van, ismertünk egy embert, aki mindenkit becsapott, átvert, ahol csak tehette, vásárolt tőlük, majd arra hivatkozott, hogy nincs nála pénz, ezért nem fizetett, később pedig igyekezett elkerülni a lehetőséget, amíg már maga az eladó restellte a dolgot megemlíteni, így végül becsapottá vált. Jómagam ugyanerről az emberről feltételeztem, hogy fizetni fog, amikorra ígérte, és úgy is lett. A többiek szerint egyedül velem történt így…

Miért?

Vajon azért, mert megbíztam benne, és azt a pozitív elvárást küldtem felé, hogy hiszek neki? - Valószínű…

Ilyenkor ismerőseim oktatnak:

Az egyéni sorsok és megtapasztalni valók nagyon eltérőek, mindenkinek mások az élményei, mást kell átélnie, másból kell tanulnia. Mások a sorsok, az emberek, a környezet, a tapasztalataik és a gondolkodásuk. Másfajta realitást látnak, még akkor is, ha ugyanarról van szó. Végtelen út van, végtelen tapasztalás, nem lehet folyton szárnyalni, bizony milliók vannak, akik mindig rosszat kapnak. - Abban nem hiszek, hogy vannak, akik mindig rosszat kapnak…

Ismerjük az alma esetét, amelyet egyik oldalon valaki pirosnak látott, ezért azt állította, hogy piros, míg a másik oldalát figyelő szerint sárga, mert azon a felén valóban sárgának látszott. Mindkettőnek igaza volt a maga szemszögéből. Érdemes tehát körbejárni az almát, mielőtt ölre megyünk az igazunkért és megvizsgálni a lehető legtöbb szemszögből.

Mit tegyünk, ha bekerültünk egy számunkra rossz áramlatba? Álljunk félre az útjából! Bármikor megtehetjük, kérdés, hogy sírni akarunk vagy nevetni? Sajnáltatni magunkat és áldozat szerepet vállalni, vagy változtatni akarunk a sorsunk kerekén? Vajon változtathatunk a sorsunk kerekén? Szerintem vannak dolgok, amiken igen!

Gyakorlatban:

Ha olyasmi jön, ami nem tetszik, vagy nem esik jól, megtorpanok, veszek jó néhány mély levegőt, és egy másik hullámmal utazom tovább! Nem merülök el benne, mert már tudom, nem számít, hiszen az élet úgy is megy tovább, borúra derű érkezik. Minden rosszban van valami jó! Semmi sincs véletlen, ilyenkor inkább azt kérdezem, mire akart a helyzet tanítani? Nem csupán az vagyok, akit a tükörben látok, az lényemnek csak tíz százaléka… hát akkor minek sanyargassam önmagam?

Mégis felmerül egy kérdés: vajon én tettem magam ezzé, vagy eleve így volt elrendelve, hogy ilyen legyek, és ezek legyenek a megéléseim? Van választásom, vagy a szabad akarat is előre le van zsírozva? Igen-nem és mindkettő? Bizonyos vagyok benne, hogy van szabad akaratunk is, amikor mi választunk. Tételezzük fel, hogy végtelen út áll előttünk, és mi bármelyiken mehetünk. Mindaddig, amíg nem döntöttünk, még megváltoztathatjuk a jövőt, ám amikor kiválasztunk egy utat, akkor arra kell mennünk, az pedig magával vonz bizonyos körülményeket, de mindig van lehetőség másik irányba menni. Az egész életünk folyamatos döntések sorozata, bármilyen apróságnak óriási jelentősége lehet a jövőnket illetően. Még annak is, ha kávé helyett kakaót reggelizünk, vagy fehér zokni helyett feketét veszünk fel. Hiszem, hogy mindenki lehet boldog, ha megengedi önmagának, és úgy áll hozzá a dolgokhoz.

Ennek ellenére sokak véleménye az, hogy sok esetben hiába a pozitív hozzáállás, ha egyszerűen olyan környezet vesz körül, ami csalódást okoz, de nincs lehetősége kikerülni belőle. Igenis vannak emberek, akik szerencsés csillagzat alatt születtek, mások pedig rossz helyen, rossz időben...

Ebben nem hiszek, ha semmi sincs véletlen, akkor mindenki pont ott van, ahol lennie kell, és ezt ő maga választotta, még odaát. Mindenkinek van lehetősége felemelkedni, ha akarja! Sokan bebizonyították ezt már előttünk, és olyankor azt mondjuk, csoda történt, vagy neki könnyű volt! Azt viszont csak ő tudja, mennyire volt könnyű, vagy nehéz. Bárki képes lehet bármire, mindenre, ha rendíthetetlenül hisz az igazában és kitart az elvei, az álmai mellett. Ha képes szembenézni önmagával, magában sétálni, és önmegismerése által felemelkedni! Szerintem az álmaink egyenlők a küldetésünkkel, tehát sohasem szabad feladnunk a bennünk vissza-visszatérő álmokat, vágyakat, hiszen nem véletlenül jelennek meg mindig.

Ha megszereted a poklot, máris tiéd a mennyország, ami bennünk él, legbelül. Ha mindig mindenről rosszat gondolok, persze, hogy azzá válik, az valósul meg, de ha a jót feltételezem, az Univerzum elintézi, és azt is megkapom! Azt gondolom, vannak helyzetek, amiken keresztül kell mennünk, de ha már így is úgyis úgy kell lennie, akkor szeressük meg, és tegyük boldogan, örömmel. Mindjárt másképpen fogjuk érezni magunkat! Ha olyan emberekkel hoz össze a sors, akikkel nehéz bánnunk, és akiktől nem azt kapjuk, amit elvárunk, hát szeressük őket is és előbb-utóbb változni fog a velük való viszonyunk.

Ekkor jön ismét a „Kettőn áll a vásár!”

Persze… de kitartó szeretettel, feltétel nélküli odaadással biztosan változik a környezet. Tapasztalatból mondom!

„Légy te magad a változás, amit látni szeretnél a világban!” (Gandhi)

- Akkor mi a helyzet azzal, ha én mindig jót adok, és mégis a rosszat kapom vissza?

Igaz, ez nem mindig működik olyan gyorsan, ahogyan szeretnénk, mert egyrészt van egy kis átfutási ideje, azaz késleltetett, tehát nem azonnal tapasztaljuk meg a gondolataink és tetteink következményét, ezért sokszor nem tudjuk összefüggésbe hozni egy korábbi történettel. Másrészt a másik fél is kell hozzá, az ő tapasztalataival és körülményeivel együtt… azon kívül rengeteg hit, türelem, kitartás és rendíthetetlenség. (Amire valljuk be, a mai rohanó világban nincs elég idő és nem is törődünk az összefüggések mélyebb vizsgálatával, vagy az önmegismeréssel, ami életre szóló kaland!)

Tehát amit a másik ad, az őt minősíti, és ha nem támasztok elvárást, akkor biztosan nem csalódom. Ha szeretem és bízom benne, előbb-utóbb olyanná válik, amilyennek látom…

Végső soron a másik ember egy tükör számomra, (akárcsak számodra) és ha belenézek, önmagam látom benne!

A vonzás törvénye nem ilyen egyértelmű?

Dehogynem! Próbáld ki mától! Nézd más szemszögből a világot, mintha kívülálló lennél, vagy menj az alma másik oldalára, járd körbe! Rájössz!

Hogyan sikerült ezt elérnem?

Megtanultam elfogadni, hogy mindenki önmagához képest ezt tudja nyújtani és az, pontosan az, aminek én látom! Vagyis önmagam egy másfajta megnyilvánulása, hiszen vele is egy vagyok…