Kaloda, kaloda,
szégyenpír-tanoda!
Bezártam a múltam
közszem-nyílásokba...
Hordozom magamban,
cipelem izzadtan,
korhad a deszkája
szívemre porladtan...
A jelenem alkony,
a lelkemben iszony:
roncslétemet húzom...
K y r i e e l e i s o n!
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése