Fájdalom gyötörte bágyadt lényemet.
Démonok kínozták szenvedő lelkemet.
Mozdulatlanul gondoltam át életemet.
Messze jártam egy távoli világban,
Hol minden fehér volt a messzi határban.
Megszűnt a kegyetlen görcsös fájdalom,
Mindenütt csend honolt és nyugalom.
A halál kaszáját lengette nagy bőszen
Kaján mosollyal lesújtani készen
Mint kitörni vágyó vulkán támadt,
De a pusztító mozdulat megszakadt
A nővérke gyengéden megfogta a kezem,
Szeme csillogása segített küzdenem,
Vigaszt nyújtott a szörnyekkel teli éjszakában,
Reményt nyújtva e kegyetlen világban.
Az éj rám terítette csillagfoltos köpenyét,
A Hajnal bíbora tépte foszlányokra szét,
Pisze szellő szalad, csalt ki a beteg ágyból,
Visszatértem a rideg, fagyos világból.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése