Ketten oldódtok a szubsztanciában. Léhán habzsolja pőre vállatokat a beton szívta napcsóva. Annuncia fehér mint a hipóreklám, bazális rétegén még nem jelentkeztek pörsenések csak mint virradatban kúszó felhő, frissen dől fekete mellkasodnak. Összeforrtok mint két kerék a kovácslében. Kékre karcolt piócamontázs. Somtalan hegyek jegyzik napjaitok. Spiccesen kikocsiztok a Morbid-szigetre. Teázás helyett oktopusz nyalta valóság fogad a drótlánc szobrok közt. A szirteken szilfeket sütnek a hangyák. A hölgy pedig vega, így nem haraptok csak haladtok pengéken, porhón. A szerelem gubbaszt bennetek, Lédák vagytok.
Előveszed laterna magicádat ő pedig csinos pózba vágja haute-couture-be csavart formáit.Mikor csintalan arcára csücsül a cirmosoly. Végül eltalálod mint a nyílvessző a meleg szarvashúst. Lüktet még kicsit hogy aztán átadja vérét a fotokópián. Azon a nyúlalkatú völgy látszik amint huncut sínbe homorul. Hullámos hajába vág a szél vagy lófrálnak a tollak a fején. A napszemüveg súlyosan idomul az arccsontokra elmerülsz a zúmban de nem találsz rajta fogást, csak egyszer és végül mégis elkapod herzéhes varázsát.
Csak oktopuszt röptessetek a Tátrán. Nélkülem zakatol a vers. Itt maradtam. Csak a behúzott sötétítők ropogtatják perceim. Unalmamban felnyergelem az első szárnyas érkezőt. A markáns szakáll nem zavar csak csábít. Penge szántott pofacsontja mégis jobban vonz. Jóban leszünk, tormát eszünk. Japán vízi tormát az ünnepélyes polcáldozás alkalmából. Kijelöljük az alkalmas szív tárhelyeket. Helyigény felmérés, pontos paraméterekkel de ugye még nem ingeljük egymást?!
Raszputyin szerű muzsik vagy és találsz. Remélem engemet. De ki tudja... ha talpamat megint véresre nyúzza a futócipő, hát mit kezdek majd újra? A huszonegyedik mintha csak tegnap kelt volna. Felzabálta őket is az élet. De nem kell több "glúmi szándéj". Törlés és Ön dönt! Egy patonai randi még kijár. A legeslegfüggetlenebb, hátha még betalál egy korrekt tálalás. Nem menü, a la carte feküdj az asztalon mint aki élne! Ez egy magányról szóló alkotás. Épp ezért példa értékű kuplékkal kezdődik. Mert fő az optimizmus! (meg a lepényhal se turul-bálna)
Arcodon remegő lomb árnyék a talány. Ezzel szemben én most nem maradok a seggemen. Nem, inkább kipattanok mint a májusi bimbó és ujjongva kicsomagollak cifra fodraidat szeméthalmokra hányva. Mert a legfontosabb és mindig minden bővítmények fölött is hogy mikor az utadba caplat az Óz-szerű talány -legyen akár szingli vagy érzelmi hulladékos - akkor is körültekintően kicsomagold fogyasztás előtt.
Bögrémben fürdesz
Néma torkú kín
Sorozótisztek
Lábánál kontra rím
Lennék ha hagyna még
Cseppeket forró szád
Magamra rontanék
Mély mantrás hulladék
Ütemes gésák
Sülnek a parton
Harmatból tócsák
Züllnek a lantból
Nélkülem pendülsz
Ujjad a hangon
Kóstolsz és c-t ütsz
Kétnemű karton
Falakat ragaszt
A hold csak körénk
Fénybe csúszhatunk
De hirtelen akaszt
A préda ha lankaszt
Passzív agresszív
Fizetsz s csak apaszt
Nyakadra tapaszt
Iszony libabőrt.
Ufóhang:
De Blahíz csak rezignáltan elsétált mellettem. Mert úgy érezte köztünk egy üveggólyónyi távolság van. Ízlések és rohamok. De magára hagytam, nem bolygattam mert a bolygatás bűn, tolakodó traktorokkal operál.
Egy másik talán tavalyi alkalommal, egy különös jelölt alkalmával. A buszról lemászva látom hogy kong még a megszürkült csalogányos tér. Korán ellünk.Mégis randi.Talán első és utolsó. De még oda sem érek a hamburger csehóban megbeszélt ütközési ponthoz: a sarkon egy legelő,megsárgult óriás zebrába botlok. Mikor az intim szférájába hatolva megpróbálom kikerülni abban a pillanatban hirtelen abba hagyja a kérődzést és rám szegezi atom sötét tekintetét. Bal pofája szegletén szikkadt takarmány darabokat pillantok meg.Elgondolkodtató látványt nyújt. Megragad valahol mélyen bent, ez a naturalisztikus csendélet. Meghökkentő és szuggesztív szemekkel mustrál a patás kérődző. Szinte felfal,felzabál a randi küszöbén az utolsó métereken feltartóztatva, erősítőn át kalapál a szívem odabent.
A fejem ringatózni kezd és elkülönül majd minden előjel nélkül megroggyan a térdem és morogva csúszok alá a borongós, mekisárga zebra mennyországba.
Utólag bár és talán megkésve de feltétlenül röstellkedve közvetítem bocsánat kéréseimet a meghiúsult randevú okán!
Ciklámenszűz a tundrán
Ciklámenben hűlt az nap este. A szabad sugallatoknak utat engedve könnyű léptű kezét egy susóba helyezte. Talán jön még emlőre dér. Nem láttam csak felvázoltam a fantázia színes vásznú ballon zsarátján, remegett az árnyékszerű képződmény. A hatékony tálalás érdekében sorozatos kockákba rendeztem. Membránsíkjaimat néha szívtortával kényeztetem.
Az a cinkealkatú törékeny hajadon a parkban, te voltál. Megadó mosollyal applikáltad lábaidra a világos színű harisnyát. Fehér nájlon jelenés voltál a gesztenyék súlyos sátra alatt. Fürgétlenül, csak saját levedben mulattál és mosoly bontott téged rózsaporrá. Hódolóid disztingvált körítést prezentáltak. Illatos habfürdő voltál, megrokkant utasok pihenője. Sugárláz.Finom kezed hűs vásznat vont csatakos homlokuk árkaiban botorkáló szolid ujjpercekkel. Csak pőre keresztet vert de óceánt vetett.
Csak te égtél, lángoltál pokrócba fojtva lakktanyáinkon.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése