szemed elé tárja
szíve minden fájó titkát,
vagy bőkezűen ad
égbe szökkenő gyönyört,
akkor véled intim paktumot köt
saját megtépett lelkére, mit
ezredek kínja, s búja meggyötört.
Mikor a költő
fekete tintájával
szűz-fehér papírra vési
az ősi dallamot,
kezével benne hagy lelkéből
egy apró darabot,
így egyesül szelíden veled,
míg énekét magadba fogadod.
De, ha óvatlan kezed
eltépi az élet-költeményt,
melyben önmagad vagy
a költő előtt tükör, akkor
a Hold sikoltva meghasad,
majd a Nap végleg kihűl,
s költőd sebzett szívének vér-rubintja
bíbor-színre festi be a végtelen űrt.
És mi van akkor, ha a költő nem tintával, hanem billentyűzettel dolgozik?
VálaszTörlésNekem kifejezetten tetszett. Balázs, akkor is van valamiféle tinta. Virtuális. Vagy nyomtatáskor igazi. :D
VálaszTörlésDe jobb esetben nem azzal írunk.:P
VálaszTörlésKedves Mónika!
VálaszTörlésBár nekem az előző versed jobban tetszett,a középső versszak gyönyörű és a rímek is szépek :
" Mikor a költő
fekete tintájával
szűz fehér papírra vési
az ősi dallamot,
kezével benne hagy lelkéből
egy apró darabot,
így egyesül szelíden veled,
míg énekét magadba fogadod. "
Minden sorát át tudom érezni, és szerintem ez a versszak a legjobb, amit mostanában olvastam tőled. Gratulálok. : üdvözlettel : Irma
Kedves Balázs!
VálaszTörlésÉn elszoktam bújni a kis kuckómba a füzetkémmel és a tollammal ( fekete tintája van).
Kíváncsi vagyok, hogy miért pont ezt ragadtad ki a versből?
Üdvözöllek: Végh T. Mónika
Kedves Gyöngyi!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett. Köszönöm :)
Üdvözöllek: Végh T. Mónika
Kedves Irma!
VálaszTörlésA Megint az egy hangulatvers, amit talán mindannyian áttudunk élni, érezni. Ez a vers kifejezetten egy személynek szól, más érzések, más hangulatok formálták a gondolatot, ezért nem biztos, hogy sokan magukévá tudják tenni, de ez persze nem baj.
Köszönöm véleményedet, és örülök, hogy tetszett :)
Üdvözöllek: Végh T. Mónika
Elolvastam a versed. És mély megnyugvással vettem tudomásul, hogy nem vagyok költő. Hál' Istennek!
VálaszTörlés:)
Kedves Erzsi!
VálaszTörlésOlvastam jó pár művedet, és még ha a gondolatvilágod nem is áll hozzám közel, akkor is bátran nevezném kifejezésmódodat költészetnek. Ezáltal Téged pedig költőnek :)
Magamat szemtelenség költőnek nevezni, de a téma érzésem szerint megkövetelte. Költő leszek, egyszer, talán... Így mondanám.
Persze, maradjunk szerények :)
Köszönöm, hogy olvastál.
Üdvözöllek: Végh T. Mónika