mit higgyél.
Záporoznak
rád a szavak.
Valaki jó szóért
kiállt…
A vonagló törtetők
nem nyugszanak.
Gondolhatsz,
mondhatsz bármit,
igazságod
nem számít.
Nincs felhatalmazásod,
igazságod sem lehet.
Csendben ülök,
befelé csendülök.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése