/Alkony szonett/
Karmazsin-veres hajad dús lángjai
Égnek az alkonyi óra tüzében,
Ragyogó rőten, mint jó velencei
Bor, feredőzve az égi fényben.
Mint kelő Hold, arcodnak vonásai
Rajzolódnak lágy, s finom ívekben
S halovány fényű fehér sugarai
Rám ragyognak a kezdődő éjben.
Lágy hangú szavaid madáréneke
Mindeneknek édes álmokat hoz,
S gyógyír szívem minden sebére.
Te magad vagy az alkony szépsége
S Te vagy, ki nekem szép álmot hoz,
Minden hölgyek ragyogó ékessége.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése