beláthatatlan
magasságokba emelte.
Trónusáról
Istenként tekint
a gyarló népre.
Mint törpe sólyom,
tekint le az égből
prédát lesve
szüntelen.
Bele vájja karmát,
csőrével tépi,
a zsenge gyermek testet,
az öreg
beteg életet.
Megnyomorítja
szolga sorba
taszítja a
dermedten birkaszívvel
élő embert.
Csatlósainak
tálcán nyújtva
a kánaánt.
Dőzsölnek és
jól élnek.
Bilincset rak
nincstelenre.
Alamizsnáért
éhbérért dolgozva,
nyugdíj nélkül
lehelje ki életét.
De Ő kényúrként
élvezi a javakat.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése