Az volna a jó,
Lelkem üdvét szétosztani
Valamicskét adó,
Elbújni, nem látszani
Hiába való,
Kitörő örömöm átadni
Tűzből táplálkozó,
Szép szemek fényét lesni
Részegséget hozó,
Álomittas nappalokból
Édes éjbe omló,
Alábukni, megmártózni
Lélekmámorító
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése