A fiatalasszony a kicsi udvaron ült, kezében hímzett anyagot tartva. Van ideje, Manócska most aludt el mellette a babakocsiban, egy - két óráig nem fog felébredni.
A márciusi nap végigpásztázta a fehér fodros takarót. Eszter sokáig nézte a kicsiny kezet, amely
kilátszott a pólyából. Friss zöld fű illata lebegett a levegőben. Nem vette észre a feléje közeledő alakot.
Ildikó jókedvűen tette le a táskáját.
-Szia, - mondta, s egy lendülettel melléült a kispadra. Mit csinálsz?
-Jó lesz majd abrosznak az asztalra., mutatta büszkén a félig kész terítőt.
Eszter szeretett hímezni . Ilyenkor még a rádiót is elzárta, legalább nem zavarja a kicsi álmát. Nővére sokáig gyönyörködött az alvó csöppségben. Nahát, hogy pár hét alatt mennyit nőtt, csodálkozott. Alig várta az etetés idejét, hogy megbámulhassa a pici kék szemeit.
-Nézd, mit hoztam! -kiterítette az ölébe az apró babakelengyét. A fehér tipegő elejét halvány fonallal hímzett virágok díszítették. A napsütötte fűben cirmi, a világos szőrű kismacska egy gombolyaggal játszadozott. Árnyéka vele együtt ugrált a fényben.
-Gyere, menjünk be, mondta Eszter,és a konyha felé tartott. Sütünk valamit, jó?
-Az jó lesz, majd én segítek. Mire Manó felébred, biztosan készen leszünk. Ildikó egymás után ütötte fel a tojásokat. Amikor a harmadikhoz ért, meglepetten felkiáltott. Gyere gyorsan, nézd, mit találtam !
Kíváncsian összedugták a fejüket az üvegtál fölött. Én ilyet még soha, de soha nem láttam!!! Közelebb húzta magához az üvegtálat. A tojássárga egy gombostűnyi piros foltot tartalmazott, amelyből a vékony hajszálér kétfelé ágazott : Az apró piros pont együtt lüktetett a hajszálerekkel... Remegő kézzel nyújtotta Eszter felé a tenyerét.
Tudta, hogy a legnagyobb csodát tartja a kezében : az élet kezdetét.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése