A költő sorsa papír és tinta.
Ő az élet magányos vándora -
minden, amit lát börtönbe zárja:
tolla a foglár, papír a cellája.
Jegyese csak álom.
S bár a szíve tiszta,
álmodni mégse mer -
álma: árulója.
S ha véget ér az élet, akkor riad létre -
felriasztja akkor önnön semmisége
s míg az élet küszöbéről beriad a mába
visszanéz, de nem talál igazolására.
Ennyi volt. Ne keress többet, ebbe nem fér.
Lehet varázslat, lélekben játszótér,
színház, vagy öltöző,
porond cirkusz mélyén,
templom, meg temető,
ifjúság, balga hit
remény, hogy egyszer
végre tényleg elhidd:
mégsem volt hiába!
Rab vagy, rabságodnak
magad vagy az ára.
S ha egyszer a toll
lehullik a földre,
verse lesz a költő
díszes szemfedője.
Riba
Szinay
