Láttam a világot,
de nem gyöztem.
Mert örök vesztes vagyok.
Életre keltem.
Éltem ketrecben.
Nem mint állat,
mert emberileg álltam.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése