az én lelkem meztelen, a tiéd öltözött.
Még az is, hogy én látok is, nem csak nézek,
nem csálén, hanem egyenesen lépek.
Téged farkasok tépnek, engem az élet,
De így is látom én ezt szépnek.
Te csak bégetsz, én kimondom amit kell,
mert te egy birka vagy, én pedig ember.
Felöklelhetsz ugyan, hogy a füvet harapjam,
minél közelebbről szagoljam.
Állhatsz két lábra fölém emelkedve,
ettől is birka maradsz, s nem leszel medve.
Erőd sem fog megkétszereződni enyémnél,
Én húst ettem, te meg zöldet legeltél.
De még el kell mondanom látom párszor
Kettőnk közül, én vagyok a pásztor.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése