piros
testbeszéddel
gesztusaid vörös leplét
magamra
terítettem
barázdájába
parázna homlokodnak
belehulltam
akaratom elborítja
erőd
tüzed és hatalmad
most vezeklés vérét
hullatja
lelkünk
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése