Egyszerű padlószőnyeg volt, mégis kényelmes szőrmés borításával árasztott nyugalmat a két testnek. Egymás mellett feküdtek. Egy fiú és egy lány. Ahogy a másiknak okoztak örömet a földön fekve olyan elcsépelten üresnek tűntek. A távolban 2.1-ben nyögött egy harmincas amerikai nő iskolás szerelésben, mintha csak a gimis éveit taposná, természetesen műmellekkel áldotta meg őt torzult énképe, de a rendező nem csodálkozott, hiszen vannak már plasztikázott tinik a világon, és sokan buknak a szilikonra. Nem volt ebben semmi furcsa, és mégis annyira furcsa volt mindez.
- És, hogy vagytok? - kérdezte a lány, a keze fáradt, így kicsit engedett a szorításon, közben próbálta élvezni, hogy a fiú ujjai olyan természetellenesen hatolnak belé.
- Mostanában többet beszélünk, de nem tudom eldönteni, hogy mit csináljak. Minél távolabb akarom tudni magamtól ha logikusan végiggondolom, mégis felé húz valami. Szeretem. Az agyam azt gondolja, hogy egyetlen csókjától, egy öleléstől, vagy csak attól, hogy sétálunk és fogjuk egymás kezét… tehát ezektől talán minden rendbe jönne. Komolyan, olyan vagyok, mint valami drogfüggő. Te, hogy vagy?
- Azt hiszem lezártam magamban teljesen. Mármint még van, hogy naponta rám ír, próbálkozik, de már nem gondolok rá annyit. Nem leszek szomorú miatta, ha leírja mennyire örülne, ha velem lehetne. Csak tudod az zavar, hogy közben nem érti meg, hogy ez nekem rosszul esik. Hogy szeretnék magamra koncentrálni. És nem önzőség. Nem szeretem már úgy, mint régen, és ő is azt mondta, hogy így ne legyek vele. Ennek a dolognak nem volt jövője, hiszen mindketten más beállítottságúak vagyunk…
- Mondtad neki, hogy zavar, hogyha ír, vagy nem? – kérdezte a fiú, kicsit gyengébben simogatva a lányt. ¬¬¬- Csak mert ha ennyire zavar, szerintem el kéne mondanod neki. Ha szeret megérti és békét hagy neked. Tudod kevés ember tudja folytatni a másikkal a szakítás után. Mindig van egy sértett fél. Mint nálunk. Én hiába próbálkoztam, hogy legalább morzsáiban megtartsam a régi dolgokat, ha ő nem szeretné. És akkor itt állok, mint valami bolond, és nem értem meg, hogy miért? Ha régen működött, most miért nem?
- Nem lehet, hogy a lányt az zavarja, hogy még szereted? Ilyenkor elég nehéz ám együtt lenni valakivel. Mert hiába mondod, hogy csak egy találkozó, belül ott a kisördög, aki rosszcsontizna. És ez frusztráló tud lenni. Mint az én esetemben is. Mert lehet, hogy furcsa elfogadni, hogy nem olyan szép minden mint amikor összejöttün… összejöttetek, akkor is fel kell dolgoznod, hogy akkor két ismeretlen voltatok tele megértéssel és szeretettel. De ha a szeretet elhalványul, akkor nem lesz már szép annyira, mint az elején. Olyan, mintha ezerszer akarnál megnézni egy filmet.
- Oké, ezt értem, rendben, nem akarja a régi dolgokat. De mi van az újakkal? Rengeteg olyan dolog van, amit nem próbáltunk még ki, amit nem éltünk át. Miért nem ad esélyt?
- Talán mert ő már adott esélyt?! Talán mert előre akar menni, nem pedig folyton hátra?! Neked is ezt kellene tenned, mielőtt annyira kisajtolnád ezt a kicsit is, ami megmaradt, hogy a végén semmi nem lesz.
A pornó már rég leállt, mikor a fiú a lány felé fordult, hogy megcsókolja. Először a nyakát, majd az arcát, közben pedig minden idegszálával azon volt, hogy koncentráljon. A lány ajka puha volt, mikor az övéhez ért. A Nap utolsó sugara bevilágított az ablakon, és jött vele az a sejtelmes szellő, ami elhozza az estét, a sötétség első hírnöke. A csodálatos messiás, ami felkapja az őszi leveleket és táncra perdíti őket. Ami annyira megindító, hogy beleszerettem azon a délutánon még 2005-ben. Mikor nem kellett sietnem haza, csak jártam az üres város utcáit, és azon gondolkoztam, vajon hogy folytassam az első könyvemet. A címe: Alone In The Dark… Akkor azt hittem ez minden, amit magamról mondhatnék.
- És, hogy vagytok? - kérdezte a lány, a keze fáradt, így kicsit engedett a szorításon, közben próbálta élvezni, hogy a fiú ujjai olyan természetellenesen hatolnak belé.
- Mostanában többet beszélünk, de nem tudom eldönteni, hogy mit csináljak. Minél távolabb akarom tudni magamtól ha logikusan végiggondolom, mégis felé húz valami. Szeretem. Az agyam azt gondolja, hogy egyetlen csókjától, egy öleléstől, vagy csak attól, hogy sétálunk és fogjuk egymás kezét… tehát ezektől talán minden rendbe jönne. Komolyan, olyan vagyok, mint valami drogfüggő. Te, hogy vagy?
- Azt hiszem lezártam magamban teljesen. Mármint még van, hogy naponta rám ír, próbálkozik, de már nem gondolok rá annyit. Nem leszek szomorú miatta, ha leírja mennyire örülne, ha velem lehetne. Csak tudod az zavar, hogy közben nem érti meg, hogy ez nekem rosszul esik. Hogy szeretnék magamra koncentrálni. És nem önzőség. Nem szeretem már úgy, mint régen, és ő is azt mondta, hogy így ne legyek vele. Ennek a dolognak nem volt jövője, hiszen mindketten más beállítottságúak vagyunk…
- Mondtad neki, hogy zavar, hogyha ír, vagy nem? – kérdezte a fiú, kicsit gyengébben simogatva a lányt. ¬¬¬- Csak mert ha ennyire zavar, szerintem el kéne mondanod neki. Ha szeret megérti és békét hagy neked. Tudod kevés ember tudja folytatni a másikkal a szakítás után. Mindig van egy sértett fél. Mint nálunk. Én hiába próbálkoztam, hogy legalább morzsáiban megtartsam a régi dolgokat, ha ő nem szeretné. És akkor itt állok, mint valami bolond, és nem értem meg, hogy miért? Ha régen működött, most miért nem?
- Nem lehet, hogy a lányt az zavarja, hogy még szereted? Ilyenkor elég nehéz ám együtt lenni valakivel. Mert hiába mondod, hogy csak egy találkozó, belül ott a kisördög, aki rosszcsontizna. És ez frusztráló tud lenni. Mint az én esetemben is. Mert lehet, hogy furcsa elfogadni, hogy nem olyan szép minden mint amikor összejöttün… összejöttetek, akkor is fel kell dolgoznod, hogy akkor két ismeretlen voltatok tele megértéssel és szeretettel. De ha a szeretet elhalványul, akkor nem lesz már szép annyira, mint az elején. Olyan, mintha ezerszer akarnál megnézni egy filmet.
- Oké, ezt értem, rendben, nem akarja a régi dolgokat. De mi van az újakkal? Rengeteg olyan dolog van, amit nem próbáltunk még ki, amit nem éltünk át. Miért nem ad esélyt?
- Talán mert ő már adott esélyt?! Talán mert előre akar menni, nem pedig folyton hátra?! Neked is ezt kellene tenned, mielőtt annyira kisajtolnád ezt a kicsit is, ami megmaradt, hogy a végén semmi nem lesz.
A pornó már rég leállt, mikor a fiú a lány felé fordult, hogy megcsókolja. Először a nyakát, majd az arcát, közben pedig minden idegszálával azon volt, hogy koncentráljon. A lány ajka puha volt, mikor az övéhez ért. A Nap utolsó sugara bevilágított az ablakon, és jött vele az a sejtelmes szellő, ami elhozza az estét, a sötétség első hírnöke. A csodálatos messiás, ami felkapja az őszi leveleket és táncra perdíti őket. Ami annyira megindító, hogy beleszerettem azon a délutánon még 2005-ben. Mikor nem kellett sietnem haza, csak jártam az üres város utcáit, és azon gondolkoztam, vajon hogy folytassam az első könyvemet. A címe: Alone In The Dark… Akkor azt hittem ez minden, amit magamról mondhatnék.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése