valahol vonatfütty hasít a csendbe,
a kutyák vonyítva ébredeznek,
kakas kiáltja itt van a reggel.
Megmozdul a szendergő ember,
kitörli az álmot a szeméből,
lassan ölti magára a napot,
az ágy még kéjesen csábítja.
Reggelije egy szelet üres kenyér,
eszik, de épen csak meg él.
Nyomasztják a napi gondok,
robotol és nem boldog.
Gyomra görcstől feszül,
várja a bizonytalant.
Munkaadója, kényura,
megalázza nap mint nap.
Még ura dőzsöl,
kutyája is kolbász eszik,
addig szolgája kínban él,
hogy jut-e étek asztalára.
Romlott világ. Bú és bánat,
szegődött oly sok házba.
Asszony, gyermek csendben
eszi a tegnapi maradékot.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése