Sakkjáték

A hadrendbe torlódott bábuk, keményen és fegyelmezetten néztek farkasszemet egymással. A feszült csendben, még a légy zümmögése is durva zajként hatott.

A parasztok zárt sorai előtt, a leendő csatatér négyzetei vészjóslón csillogtak a tompa fényben.

A fekete sor mozdult először. A királynő előtti paraszt kettőt lépett előre, bal szomszédja egy kockát, védelemül szolgálva társának.

A fehér, hasonlóan reagált.

A parasztok döngő léptei betöltötték a táblát, halálmegvető bátorsággal közelítve egymás felé.

Mindkét részről megindultak a lovak, a futók is kitörési pontot kerestek.

A bástyák lomhán igyekeztek helyzetbe hozni magukat.

A sűrűn egymásnak feszült sorok, felemésztették az előbb - még megnyugtató távolságot, pattanásig feszült idegekkel álltak – farkasszemet nézve egymással- kiben, kiben megkondult a lélekharang. Az egész táblán végignyújtózott a halálfélelem.

Egy fehér paraszt nekirontott a szemben álló feketéknek, és legázolt egyet. Azonnal odavágott egy fekete huszár, a bátor fehér holtan zuhant le a tábláról.

Elszabadult a pokol.

Harsona ordított, a lovak és futók támadásba lendültek, a királynő is előre lódult, a bástyák, lovak, futók köré zárkóztak, a parasztok a tisztek lába közé gabalyodva harcoltak körömszakadtáig, a véres veríték a szemekbe folyt.

Az elesettek koppanó hangjai túlharsogták a csatazajt, fogytak a jó vitézek, jajszó nélkül tűrve, a sors rájuk mért csapásait.

A vad őrületben már alig tudták egymást megkülönböztetni, a felemelkedő kardok véresen villogtak a fejek felett, lábak taposták az elhullottak hűlő emlékeit.

A harc hevében a fekete királynő elesett, a fehérek diadalmámorban üvöltöttek, a katasztrófa megrendítette feketék lassan hátrálni kezdtek.

A gőzös agyak, és villogó fegyverek kiirtottak mindent a bábukból, ami kegyelem vagy tolerancia.

A forró gőzhenger lassan végigvonult a táblán, leszorítva a foltokban még küzdő fekete sereg maradványait, pusztítva és pusztulva, de előre verekedve, a maradék feketék felé.

A szinte magatehetetlen király körül elfogyott az önfeláldozó védelem.

Körülvették a fehér tisztek, megbénítva menekülését, mikor a rémületéből felocsúdott, előtte állt győzedelmesen az ellenséges királyné.

Matt.

Úgy dőlt el, mint hatalmas – öreg tölgy.

Zuhanás közben, még hallotta a megfogyatkozott ellen mámoros üdvrivalgását.