Kedves Priszcilla! Ennyit tudtam kihozni az újabb változatból. Ha így is felejthető, azt a véleményt is köszönettel és szeretettel várom. Vali
Én nem hallgattam hízelgő szavakra,
de anyám szava gyógyír volt nekem,
ha megrekedt a szomorúság bennem,
és tanyát vert a kétség lelkemen.
Csak duruzsolta hálatelt imáját,
de kisgyermekként nem értettem én,
hogy könnyein át miért könyörgött mindig
összekulcsolt kézzel másokért?
Ha néha együtt várjuk még az estét,
csak elfogom szelíd tekintetét,
és lehajolok szemlesütve, némán,
hogy megcsókoljam ráncos, szép kezét.
S míg koszorút fon fejére az éj-fény,
csendben kérem: áldja meg az ég.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése