Hogy az embert mit össze tudja kísérteni a múlt.!
És ráadásul egyre több lesz belőle, ahogy a múlt nő, úgy zsugorodik össze a lesz, meg én. Hát, nem vagyok ettől boldog, de mit akar egy magamfajta, amikor egy boldoggá avatott sem hiszem, hogy boldog.
A felhőtlen boldogsághoz minimum egy infantilitás szükségeltetik, mert figyelmen kívül hagyni a valóságot, eleve abnormális.
Anélkül meg nem működik a felhőtlen boldogság.
Aztán akkorára zsugorít a tény, hogy már alig látszom, és ha rámlép valaki gyanútlan hülye, hát még meg sem sértődhetek.
A megsértődés, az egy szánalmas elégtételpótló, mert tehetetlenségében kell az embernek valami képletes megtorlás, tehát jobb híján megsértődik.
Aztán, ha a sértő fél ezt nem értékeli, akkor jön a gonosz megtorlási vágy, mert mit hisz ez magáról, majd én megmutatom neki, hogy hol lakik az Úristen.
Persze, egyszer bejön az én utcámba, és akkor jöhet a megtorlás.
Ha elállok a szándékomtól, előbb- utóbb le fogom köpni magam, ami azért hiba, mert ha van kit, akkor magamat ne.
Hátnem?
Nem tudom, hányszor lehet mellényelni következmények nélkül.
Az egy rohadt egy dolog, na meg életveszélyes, az embernek elzáródik a légcsöve, se kép se hang, lila ábrázat, kényszermozgások, aztán ha nem dugul ki, akkor annyi.
Nagyon könnyen át lehet lendülni a másik oldalra, aztán csak csodálkozik az ember, hogy mi a lószar van.
Ezért hiba, ha valaki evés közben állandóan beszél, meg röhögcsél, kapkodja a levegőt, aztán puff!
Már fuldoklik is, és had ne folytassam.
Úgy elmúlik, mint egy vasárnap délután.
Szar helyzet.
Rengeteg kellemetlen gondolat forog a fejemben, mondják, hogy ha kellemetlen, akkor ne gondolj rájuk.
A sokeszűek. Hogy a francba ne gondoljon az ember, hiszen nem direkt cseszegeti magát ezekkel!
Ezek jönnek mint a fúrócsigák, meglékelik a lelket, és azon veszi észre magát az ügyfél, hogy több sebből vérzik.
Ezek meg csak jönnek és jönnek, agyontapossák azt a kevés kellemességet ami egyáltalán maradt, és az ember depressziós lesz.
Osztég fontoskodó szakemberek gyógyítgatják, persze eredmény egy sem, de számla van.
Na akkor leszel igazán depressziós.
Egy ilyen esetben, a beteg duplán sérül, mert nem elég a baja, de még ki is fosztják, a zseni meg megtollasodik.
Marha egy játék, de ettől is múlik az idő, tehát nem történt semmi rendellenes.
Amúgy rendellenes dolgok nincsenek is, mert ha valami elő tud fordulni, az nem lehet rendellenes, legfeljebb neked nem tetszik.
Bizony nagyképűkém, ne hidd, hogy te döntöd el, mi a normális, és mi rendellenes.
Legfeljebb a te rendfilozófiád más.
Te eldönthetsz egy szemétládát, vagy egy oszlopot, ha elég satnya, de mást semmit, téged szoktak eldönteni, aztán bőghetsz, és porolhatod le a koszt az egyetlen kabátodról, amit amúgy már rég ki kellett volna dobni.
Kis hülye…
De hülyének lenni is egy hivatalosan elismert állapot, igaz, hogy nem egy érdem, de köpök az érdemekre, ezeket a címeket ember adja embernek, ezért teljesen értéktelen. A hülye, mindössze annyit jelent, hogy eltér a normálisnak kikiáltott állapottól.
Nnnna.
Ez a véleményem erről, és nincs is hová ragozni a dolgot.
Engem csak az én véleményem érdekel, a mások buta zsengéivel foglalkozzon akinek hülye volt az anyja.
Ezek a nők is…
Nem érdemes velük kezdeni, idővel mind egyformák.
Strapás, meg költséges elfoglaltság, Úgy fogdosni a melleit meg az egyre nagyobb fenekét, hogy tudod, máskor sem lesz izgalmasabb, legfeljebb löttyedtebb, és unalmasabb.
Szerelemről szó sincs, rádöbbensz, hogy rohadtul bevitted magad az erdőbe, ki akartál virágozni, aztán most meg zörgetheted fonnyadó lelkedben száraz emlékeit.
Fűű de kiábrándító, és még titkolni is illik.
Jobb, ha agglegény marad az ember, így is, úgy is jön az impotencia, de nem érdekel, mert mit számít- ha nem is akarok, de exkuzálnom sem kell senkinek.
Szoktam elnézegetni a járókelőket.
Kevés, aki tud is menni, a zöme csak halad.
Kissé terpeszben, zötykölődve araszol, felsőtestét megdöntve, fenekét kitolva, lúdtalpasan tipeg.
Aprókat lép, mintha attól félne, hogy előreesik.
A másik, merev lábakkal botorkál, kihúzza magát, mert Ő egy délceg.
Van neki tartása. Aztán hasra esik, mert nem néz a patái alá. A hülye.
Ez egy panoptikum, a sikktelenség biennáléja, zötykölődés, csetlés- botlás, araszolás, kétségbeejtő látványa a csődnek.
Ennyi balfácán egy rakáson, igazán tanulságos és lenyűgöző látvány.
Ez egy orthopéd társadalom, nincs mese.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése