Most csak ülök az ablakom előtt, és nézegetem a lassú szélben bólogató fakoronákat, a bárányfelhős eget, és megpróbálok nem gondolni semmire.
Bár, ha nem gondolok semmire, akkor a semmire gondolok, tehát ez egy hazug elgondolás.
Az ember agya akkor is működik, ha nem akarja.
Ez az állapot, csak a halállal szűnik meg. Legfeljebb az irányítatlan gondolkodásról lehet szó, a csapongásról és félgondolatokról, összefüggéstelen handabandázásáról az agynak.
Aztán gyakran a gondolat beszéddé formálódik, alkalmazkodva az éppen aktuális helyzetnek megfelelően, itt már jelentkeznek kategóriák.
Egyenes beszéd, mellébeszéd, vagy tudatosan, vagy véletlenül, ami a gondolat kidolgozatlanságát is jelezheti akár.
A szóáradatot követi a tett, sokasodnak a gödrök és buktatók, lehet bennük esővíz, szar, vagy akár hegyes nyársak.
A fűbe rejtett csapdáktól, a leglehetetlenebb eszközökig bármi előfordulhat, aztán azt mondják, hát miért nem vigyáztál te marha, mondják, holott köztudott, hogy nincs hogy vigyázni.
Az ember araszol előre, és reménykedik, hogy nem léptetik bele semmibe.
Na persze ez egy borgőzös álom, mert egyszer belelép, és akkor főhet a feje, hogy másszon ki belőle.
Mire végre kikeveredik, csupa sár meg sérülés, a többiek meg megbotránkoznak, hogy, hogy nézel ki mint a disznó, van pofád így emberek közé jönni, satöbbi.
Emberek közé- válaszolod te- már évek óta egyet sem látok, mostis csak bábuk vesznek körül, sokuk fejéből kilóg az afrik.
Erre lesz felhördülés, gorombának és összeférhetetlennek bélyegeznek, de legalább kikerülnek, és ez egy marha nagy élvezet.
Majd meglátod.
Ez a köszvény egy rohadt betegség lehet, akinek a lábában van, úgy megy mint aki beszart, vicsorog szegény a fájdalomtól, és tízszer meggondolja, hogy megforduljon e az utcán egy csinos nő után.
Mert van rizikója a dolognak, ha megfordul, kérdéses, hogy vissza tud e fordulni, mert ha nem, visszafelé kell elinduljon, hiszen nem állhat ott ítéletnapig.
Hülye egy kiszolgáltatott helyzet, és még nem is szóltam arról, ha mondjuk a szép hölgy igent mondana, na akkor hogyan tovább.
Rémes, ekkor hal meg az ember először.
A legbiztosabb az, hogy az ember ne forgolódjon, örüljön annak hogy lyuk van a seggén, és abból is csak egy.
Ha még egyszer születnék, akkor vízitündér szeretnék lenni. Az valahogy olyan felemelő és légies valami, ott lebegnék a nádasban mint egy vízió, áttetsző lepkeszárnyaimmal repkednék a víz felett, tükrében csodálnám fene nagy szépségemet.
Még belegondolnom is megrázóan szép élmény, nincs az a tündérmese, ami rivalizálni tudna velem.
De mindennek ára van, lehet, hogy egy vízitündér harmatot eszik, ami nekem nem kedves gondolat, mert én a marhapörköltet szeretem, meg a töltött káposztát, és ha ez nem megoldható, hát a tündérségvállalásom meglehetősen veszélybe kerül.
Suszter maradj a kaptafánál, okosabb ha ember maradok, az is sokszor alig megoldható.
Örülök, hogy nem érdekel a futballozás, mert akkor kijárnék a meccsekre, ott meg mindenki megmutatja igazi arcát, ami pofának is túl rossz.
Hogy az otrombáskodást miért kell egy ál érdeklődésbe csomagolni, azt nem tudom.
A mérkőzés senkit nem érdekel, csak kivetkőzhessen emberi mivoltából, valami veszélyes démonnak érezhesse magát, pedig csak egy szánalmas galambszar.
Dühöng a három elemi, meg a kisegítő alatti szint.
Senkit nem zavar, hogy olvasási nehézségei vannak, hiszen eszébe sincs valamit is elolvasni, csak ordítani és verekedni akar, mert az olyan férfias- gondolom.
Ezt a “sportrajongást” nem tudom követni, ezek még amőbának is kevesek.
Hát, így múlik el a világ dicsősége, ami megnyugtat, hogy nélkülem teszi.
Furcsa, hogy az ember nemcsak a ruháit növi ki idővel, hanem a tágabb környezetét is.
Kegyeletből ápol ősrégi kapcsolatokat, holott ez már egészen más- mint a kezdetekkor volt.
Nemcsak a szituáció változik, hanem én is, és a hajdani jó viszony egy ólomnehéz kanosszának tűnik.
A körülmények változnak, a nézőpontok is, és a régi barát elkezd vadidegennek látszani, aki ingerülté is tesz idővel.
Itt jön a Strinbergi igazság, törölni és lépni, mert lemarad az ember, és egy értetlenül álló hülyévé avanzsál, mert udvariasságból nem mer lépni.
Ha nem vállalod önmagad, az visszalő, és szerencsétlennek érzed magad, holott, csak egy beszari alak vagy, aki megérdemli az efféle földi szenvedéseit.
Isten malmai lassan őrölnek, és ne reménykedj üzemzavarról.
Az ember igazán saját magával tud beszélgetni.
Ha mersz őszintének is lenni, egész tartalmassá is válhat a szeánsz.
Valójában egész életedben egyedül vagy, vannak érintőleges kapcsolataid, amik hellyel- közel akár őszinték is lehetnek, még tartalmasak is, és vannak kapcsolatok, amitől idővel ha megszabadulsz, életképtelenné is válhatsz.
Az egyedül vagyok- érzete bénító tud lenni, mert rájössz, hogy semmi dolgod nincs- csak kényszerű kötelességeid maradtak, amiket gépiesen elvégzel, de te nem vagy ott.
Ez egy falanszter szindróma, már a végedet sem várod, sodortatsz, és kívülállóként látod az egész történetedet.
Ez a hótmindegy állapot, amibe belemerevedsz, és lassan elhalsz mint egy szemölcs.
Ha írsz magadnak levelet, akár így is aláírhatod, azonnal fogod tudni kitől kaptad.
De félre a nyomasztó gondolataimmal, a verkli még szól, és ez a lényeg.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése