Értékmegőrző

Tollam régen mártottam tintába
papírom sincs,
csak a falak, vigyorognak
kihívó háttal,
és karcolok rájuk rovásokat.

Te is ezt teszed, és nézed
a sok kusza firka nászát,
egy kerítést írtak a fal hátára
a dülöngő,
vékonyka pálcák.

Ahogy az apró vesszők gyűlnek,
úgy fogynak el a bírt napok,
kíméletlen és észrevétlen
lesznek a mából
tegnapok.

Mintha múltunk rabjai lennénk,
és a rácsok mögött az évek,
de a visszapillantás után,
senkivel el nem cseréled,
a tiéd, és meg kell hogy védjed.

A csillagos homlokok
ránc mögé bújtak,
barázdát szántott rájuk az év,
az emlékeket, lám elcsomagoltuk,
és őrzi az elme, mint kincset a széf.