Ha belegondolok

Ha belegondolok…

De miért tenném? Ha teszem, önként lemondok egy olyan jogos önvédelmemről, ami nélkül jó esetben, csak depressziós leszek.

Rosszabbik esetben megbolondulok, ön és közveszélyessé válok, bevisznek a dilibe, ahol az egyetlen terápia, -ahogy hallom- a hülyére nyugtatózása az állampolgárnak. Aki ha nem alszik, mint egy uszadék farönk, akkor csak folyatja a nyálát, megtört tekintete, mint a sült halé, bepisil, mert még azt sem veszi észre, hogy kell neki.

Nem is sejti hol lehet, de nem okoz nála pánikot, mert nem is érdekli.

Egyáltalán nem is érdekli semmi.

Csak hever, mint egy rongybaba, lóg füle farka, meg sem ismeri aggódó családtagjait, mikor meglátogatják. Bonbonetliket dugdosnak a szájába, egyik másik leesik a koszos padlóra, sebaj, ennyi kosz bekerülhet a szervezetbe, máskor is előfordul.

Na meg ennyire idegesen nem lehet kicsomagolni semmit, talán jobb is lenne úgy ahogy van- beledugni a szájába, a papírt majd kikakálja.

Rémes, hogy mi történt ezzel a szegény emberrel, szipogja a lilás képű kövér asszony, a neje. Nem volt vele semmi baj, egyszer csak kukorékolni kezdett, karjaival repkedő mozdulatokat tett, és repkedett a konyha és a szemétledobó között. Úgy harsogott, mint egy hajókürt, a szomszédok kiözönlöttek a gangra nézni, és ordítva röhögték.

Hogy jönne rájuk a pusztulat, ilyen részvétlen barmok nincsenek sehol a világon, bár lehet, hogy az váltotta ki a derültséget, hogy szegény letolta rohangászás közben a nadrágját, és nem volt rajta gatya. hab a tortán, hogy letolt nadrággal nem lehet futni, és akkorát esett, hogy majd behorpadt alatta a kő.

Ott hasalt a szerencsétlen, és úszó mozdulatokat tett, és úgy világított hófehér feneke, hogy na. Közben eszelősen kukorékolt, a verebek meg válaszoltak neki.

Most meg itt fekszik ez a szerencsétlen férfiú, olyan lett a gyógyszerektől, mint egy bábú, legalább hápogna, ha már nem bír kukorékolni.

A részvétlen rohadtak, én már régen tudtam, hogy azok, egytől egyig, de mikor a szomszéd Laci melléült a hokedlinak, olyan sikoltozást csapott az asszonya, hogy azt hittük, a Lacinak leszakadt a feje.

De nem baj, ezt megjegyzem magamnak, és ha szegénykém rendbe jön, elmesélem neki, hogy viselkedtek a szomszédok, had tudja, kikkel van körülvéve.

Most viszont nemcsak körülvéve, de belül véve is van, és drukkolhatok, hogy biztos nem e kakas, mert mintha farktollakat is kezdett volna növeszteni.

A nagynénje is túzok lett vénségére, de ez tabu téma náluk a családban, valahogy restellik a dolgot, pedig csak sokoldalúságukról van szó.

Jaj, te szegény ember! Ha tudnád, hogy nézel ki itt a rácsos ágyban, mint egy elgázolt bakkecske, hát letakarnád magad valami ronggyal, egy elgázolt pocokra emlékeztetsz.

Látod, látod. Aki elköveti azt a hibát, hogy belegondol, azzal bármi történhet, csak jó nem. Okos ember megy előre, nem gondol semmire, csak megy, mint az ökör, ha szomjas iszik, ha éhes eszik, ha álmos, akkor alszik.

Ez a nagybetűs élet, nem gondolni semmire, csak élni, haladni, meg ilyesmi.

Ha meg eljön az időd, úgy elkukorékolsz, mint az az ember, aki egész életében mást sem tett, mint belegondolt.