Holdfiú

                                                             Holdfiú


                                                            Idenézz,
                                               Nézz ide most!
                                         Mesélek kedves,
                                   Figyeld a mesét!
                          Egyik napon éppen,
                     Üldögéltünk fotelben,
                Nemrégiben, múlt héten,
           Vendégeket vártunk éppen,
         Ahogy ott mélán merengtem,
      Kisfiam arcát aznap elnézegettem,
    Hasonlít a Holdra, azt már észrevettem.
   Nézem, s csodálom azt a félhold ábrázatát,
 Anya a kisfia arcában most egy szép álmot lát!
 Nézzétek csak, jé, olyan, mint egy kis holdacska!
Persze, hiszen fenn van mindig egész éjszaka!
Vágta rá erre hangosan nevetve az apja,
Mindenki kacagástól hasát fogta!
 Nevetve törölgették a könnyeiket,
  De egy anyát eltéríteni nem lehet!
    Szeretetre méltó gyermekemben,
     Továbbra is a Holdat felismerem!
       Amint álla egy kissé előreáll,
         Olyan rajzolt félholdat formál!
               Ám főleg, ahogyan megszólal,
                   Egy lesz az álla, az égen a Holddal!
                       Becézgettem mosolyogva, neved legyen,
                              Én drága kicsi fiam, most gondoltam egyet,
                                       Minek nevezzelek, mi legyen beceneved?
                                                  Támadt egy jó ötletem a neved legyen:
                                                                Ezentúl Holdfiú!