Ott üldögél, azon az alacsony népességű szigeten – amit egyedül lakik - és várja, hogy megjelenjen Ő, kicsit piszkos fehér lován poroszkálva, az öböl bejárata felől. Égnek meredő, oszlopszerű sziklafal mögül fog talán előbukkanni, vagy sokárbócú, dagasztott vitorlákkal csábosított, már nem használatos hajón.
Oly rég ül azon a szigeten - az odacseppent hercegnő -, hogy kivirágzása, réges-rég levirágzott és valószínűleg, hercege is megette már - a nemzeti parkból, mangalicák, birkanyájak és szürke marhák mögül kölcsönvett - lovának javát.
Egyre hervadóbban várja őt, elaggottan.
De hercege, fél lova hátán - miután a lovak gyorsan visszanőnek, tudjuk -, kötelek alatt tengeren inogva, megjelenik majd, hogy új egészet alkossanak. Maga elejébe emelve ringatóztathatja ráváró felét, tengerlovaglással, az időket nem ismerő, nyílt vizek irányába.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése