Örömőrző

Aznap rám mosolygott a szénarét
és a két öreg néni kint a padon,
kik csak ültek ott, tiszta kötényben,
mint az időt múlató nagy szünet
két megszólalás közötti tartamon.

Nem is mosolyogtak, rám nevettek,
de ezt csak később értettem meg,
a hangot nem hallottam a csendtől,
mely, akár sóhajtás után a nyugalom,
elnyújtózkodott hosszan a lelkemen.

Örültek nekem, hogy ott járok el,
akárcsak copfos kislány koromban,
mikor a szénarét derűje rám talált,
a csipkebokor is vidáman szökelett,
mint apám füttyszava fenn az odorban*.

A két öreg néni tiszta kötényben,
jól tudom, holnap már nem ül ott,
mindent, mi kedély, elnyű az idő,
csak apám füttyszava marad töretlen
s bokraival a rét örökkön mosolyt ont.

*odor - székely tájszó - csűrben vagy a csűrpadláson gabona vagy szénatartó retesz, vagy maga a csűrpadlás, amit gabona- vagy szénatárolásra használnak