Ősz (javított) (KK-V-NYK)

Nézem, ahogy fáradtan leveti ruháját,
de levelén ott még a sárga napsugár.
A bokrok alján harmatcsepp meséli,
hogy már ismét elmúlott a nyár.
A madarak új tollukat cserélik,
hisz szárnyuk még hosszú útra vár.
Csak gomolyog a szürke felhő,
de nem lesz ugyanaz soha többé már.

Gyönyörű, szomorú levéltakaró
rád nemsoká kicsiny hópihe száll,
s mire eljön majd az alkony,
az természet hideg kalitkába zár.
S ha megcsillannak az utolsó sugarak,
ott, ahol a magas fenyőfa áll,
Elhiszem majd, hogy lesz még tavasz,
és lesz még virágillatú nyár.