Elhagytad atyád Phobosz,
Csak nyakamon ülsz egyre
Rabigádat remegve nyögi
Eme szürkén bágyadt elme.
Kacajod karcos szava új,
Páni riadalmat fakasztó
Szívem rémülten elfagy
S vadsága gyomorszorító.
Míg szívem nem szeretett,
Nem ismertem acél markod,
De őnélküle nem élhetek,
Inkább megfizetem sarcod
Tisztelt Szerők, Látogatók!
A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com) váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.
Szinay Balázs,
főszerkesztő
2011. szeptember 16., péntek
Phobosz kacaja
► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!
Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése