asztalra tett üvegedben
megfeszül a délután
kezed remegése
szememben táncol
szememben táncol
kint székeink áznak
utánad kiáltok
távolodó sziluetted
szememben táncol
szememben táncol
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése