Gyere ide hozzám, Drága Cserepem!
Halványul már az éj.
Nem úgy, mint vágyam elixír-nedve,
Hol hullámzik a kéj.
Jöjj térdemre, hajtsd virágod ölembe;
hadd kérjek egy dolgot:
bájszirmodról hadd szakítsak le magamnak
néhány csoda csókot!
Igya át tövised ajkam melegét,
s érintse lelkemet!
Szép domború, hegyes tüskéd szurkálja
cikázó nyelvemet,
és közben utazzunk Gyönyörbe,
ahol egy-egy fülledt dallal
köszöntve szívünk díszében várjuk,
míg utolér a hajnal!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése