Hiába ontom könnyeim, csak a porba hullnak.
Maszatos arcom senki nem látja, csak ha mosoly
ül rajta. A világ csupa közöny. Nem tudom
mit várok. A megváltás oly távoli csoda.
A bűn, könny, vér, hús karnyújtásnyira.
Gyalázat az élet. Harc a sötétben magammal.
Soha nincs vége. Egyedül fetrengek, lelkem
őrült őrjöngésbe kezd, húsomba mar a gőg
s a kéj. Még élek. Nem kérek semmit.
Hagyjon a világ. Sötét vértócsa mellettem,
a por szemembe hull. Arcom elfordítom:
Lám ragyog a Nap!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése