1.
Sajnos Istennel szemben is túl emberségesek vagyunk. Ennél több kell…
2.
Legfőbb művem az lesz, amit már nem fogok fontosnak érezni leírni. Azt egyszerűen csak tudni és élni fogom.
3
Írj! Mégcsak az se kell, hogy igaz legyen. Az emberek gyakran még akkor sem értik, amit érzel és gondolsz, ha egy az egyben leírod. Így elég, ha te tudod. Nem mindegy, hogy később azt mondják-e rólad, hogy igazat mondtál, vagy hazudtál? Lehet, hogy egész életműveket értettek félre. Lehet, hogy Dante sose létezett, és Hemingway valójában egy unatkozó háziasszony volt. És erre alapoznak egész pályákat, hiteket. Ha nekik jó ez a hit, miért ne? Te csak írj!
4.
Nincs kíméletlenebb és veszélyesebb cenzor, mint a demokráciát a kapitalizmussal vegyítő, önmagát az apokalipszis szélére sodró ember. A diktatúrában ugyanis, sokmindent nem lehet kimondani, de a tartalom az embereket érdekli, ezért utat talál hozzájuk. A demokráciában bármit ki lehet mondani, de a legtöbb dolog és főleg ami igaz, szinte semmit nem ér, mert senkit nem érdekel. Nem hallják meg! Nem ébredtek fel!
5.
Íróvá válni végülis könnyű. Egy csipetnyi magány, egy hajszálnyi mellőzöttség, egy gombostű végnyi hitehagyottság, egy morzsányi önsajnálat, némi önteltség és kis tárgyi tudás, ennyi kell. Nem értem, hogy idáig miért nem sikerült…
6. Életkérdések… Fontosak, de nem Létkérdések.
7. A helyzetfelismerés eladható (csak nem kifizetődő).
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése