Igék

Először, mint Barát szólok hozzátok
miközben bort iszok, s vizet…
Majd, mint Teremtő nézek rátok
s már vizet iszok, bort prédikálok.
S mondom, bizony, néktek:
szórom szerte az igéket,
melyek lelkem érzéseivel telítettek -
belőlem lettek.

Bizony, mondom én néktek:
fűben, fában keressétek,
de ne őt, hanem saját magatok,
mert a teremtő, bizony, ti vagytok.
Benne vagytok mindenben:
élőben, kövekben, vizekben,
saját orcátok mosolyog vissza rátok,
még ha nem is szól hozzátok.

De lelkitekben ott énekel,
előttetek térdepel,
s a pulpitus feszületén ti vagytok,
tetteitekben látjátok saját magatok.
S ezt tudván, már értitek, látjátok,
magatokba magatokat zárjátok,
így lesztek életetek rabjai,
saját teremtőtök karjai.