Sohasem ígért nekem senki sem könnyű álmot.
Sem azt, hogy nem egyedül járom a nagyvilágot.
Nem volt születésemkor, ki megunt köldökzsinórom
rosszabbik feléről segítsen, s szeretve levágjon:
hagytak a földre, később meg magamba zuhanni,
szerettem volna, s nem tudtam - hiába! -, meghalni.
Nem volt nekem azért soha sem, sehol sem még kincsem,
teli marokkal szorítottam magamhoz sok nincsem,
és most, hogy végül megtanultam szívből szeretni,
átnyújtom neked, lásd: nem maradt benne már semmi.
Mert az élet nekem csak egy ébren töltött álom.
Kérlek, ne, kelts fel, hiszen így könnyebb lesz halálom
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése