Reszketve fütyül hideg szele
Az elmúlásnak a puszta felett
Kergetve a fojtó szürke port
A tájon át, mi már régen holt
Nagy, kihalt városba ütközve,
A szavak nekropolisza ez.
Üres kopár minden épülete,
Csonka méltatlan síremléke
Annak mi hajdan virágzott:
Feledtük a sok szóvirágot
Mi csodássá régen tette,
Nyelünk gyönyörét emelte.
A jó Arany-kor hova lett?
A modern világ mivé tett?
A magyar szó zengve szólt
Míg az angol agár-korcsot
A korszellem elfojtó keze
Erővel belénk nem préselte!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése