Úgy jöttem, úgy megyek...

Úgy jöttem osonva, lágyan,
mint aki nem hisz az elmúlásban,
       mint akinek hiába minden,
mint akinek itt, e földön semmije sincsen,
       mint akit csak a szél sodort ide,
mint aki mindjárt újra elrepül,
      úgy jöttem én: egyes egyedül.

Úgy megyek osonva, lágyan,
       hogy hiszek az elmúlásban,
hogy tudom, semmi sem mindegy,
         hogy itt, a földön rejtegetek kincset,
hogy nem akarom többé a sodrást,
         hogy saját szárnyakra vágyom, 
s magammal viszem magányom.