Lombhajú tercek,
Felboncolt percek.
A tüll vékony jégre
Álmok is férnek.
Nyalnak a szikék,
Soha sem késnek.
Szívhatlan sóhajból
Visszhangot vésnek.
Süllyedő csónakból
Szirmokra lépve.
Borunkba napcsóvák ráncait rejtve
Húsunkba apró karcokat ejtve.
Szemtelen óhajtás fúródhat talpunkba
Ájultan lendít át kéjszomjas torzókba.
Sirályok legelnek perforált lelkeden
Ércből fújsz házat az ébredéseknek.
Valahol mély-benned keringenek
Hibernált, múltszagú kérdőjelek.
Sellőket ringat a képzelet.
Ha némán a kulcslyukhoz lopakodsz,
Az óceán sós ízét hallhatod.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése