Felhőapa

Beborult a nyári égbolt.

Felhőapa karjai

átölelték a mennyboltot,

s lelógtak a lábai.

Szürke színnel eltakarta

fényes Napunk sugarát,

szeretettel körülfonta

legkedvesebb városát.

Önfeledten ölelkezett,

dorombolva mennydörgött,

villámokba feledkezett,

semmivel sem törődött.

Bőségesen megöntözött,

záporeső csapkodott,

megtisztított a vízözön,

minden földi halandót.

Mosolyogva simogatta,

határtalan örömmel,

gyermekeit cirógatta,

vad, elemi erővel.