most csak

vigyáznod kéne
hogy a belül gyermekségem e zord időkben se nőhessen fel
velem kapaszkodni recsegő gallyakba a kishíd íve felett
és ordítani ha mégis kell : Hé! Azt már ne tedd!
vagy csak
ülni és mesélni akár a régi öregek
hogy a hullámtörőgát a fodorral mit tehet
és hallgatni...türelmesen értetlen dacom
csendjeiddel forralni ki ( mint mosónők az inget )
belőlem ezt a zsigerekig üszkösült hitetlenséget
és megbocsátani rádnehezült éjemet
és a zsibbadt reggelt
s hogy karod sajgásában kicsit a mába is
magaddal kell cipelj