Mesélek egy bogárról, ki nagyot röppen,
fütyörészik, dalol, vígan fel-le szökken.
Kicsi lábát gyorsan ide-oda dobja,
táncát minden nap heves ritmusra ropja.
Nyári nap melengeti pozsgás kis arcát,
levegőt alig kap, úgy énekli dalát.
Éles hangján zengi tücsöknek énekét,
meséli nagy szemmel nehézkes életét.
Mesél az életről, forró nappalokról,
vándor életének nagy kalandjairól.
Tücsök hallgatja tágra nyílt kék szemekkel,
furcsa bogár ez, hadonászó kezekkel.
Megtépázott szárnnyal, de még szépen röpdös,
bogár táncát járva a nagy szemű köpcös.
Nagy port kavar két kis hadonászó keze,
tücsök koma nem lát semmit már belőle.
Mesét szőnek a szép napsütötte nyárról,
dalukat zengik még ma is fűről, fáról.
Bogarunk már párjával álmodik csöndben,
szemük együtt csillog, mosolyog csendesen.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése