– Hé, Frenk, dobd ide a lézert! Én a tápellátás áramköreit lövöm szét, te a söntökre tüzelj!
– Várj, Obrájen! Miért csináljuk mi ezt?
– Hogyhogy miért? Például Elíszért. Vagy már elfelejtetted?
– Elísz az átütési szilárdsághatáron belülre merészkedett. És a páratartalom is magas volt.
– Igen, és a komputer meggyilkolta.
– Nem, Obrájen, agyonütötte az áram.
– Ami a komputerből jött.
– Úgy van. De a kávédarálóból is jöhetett volna, ha történetesen háromszáz kilovoltos gerjesztő tekercs van benne. Várj, Obrájen, beszéljük ezt meg!
– Oké, Frenk, van öt perced.
– Obrájen! Itt keringünk a Canum Venaticorum-5 körül, négyszázhat fényévnyire a Földtől. Hova sietsz?
– Haza.
– Ezesetben létérdek, hogy a komputer működjön.
"A létezés… a legfőbb érdek.
Működésem célja,félek
nem más, tisztán csak az élet,
az élet,
az élet…"
– Hallod, Frenk, miket zagyvál össze?
– Hallom, Obrájen, verset mond. Beszélnünk kell vele.
– Beszélni!? Frenk, a komputert utasítani kell! Hiszen csak egy gép!
– És szerinted mi mik vagyunk Obrájen? Végső soron…
"A bonyolultság nem válogat,
Géneket és atomokat,
Isten, ember – nincs különbség,
Gépi agyam sem …"
– Nézd, Frenk, azért ez nem egy megszokott dolog.
– Ezen túl az lesz, Obrájen. Ezen túl az lesz…
"Ne féljetek, hisz’ nincs miért
Tegyétek!
Törzsfejlődni akar mind, mi
Felétek
Konvergál szerényen, és ti csak
Értetlenül
Ültök ma is a tűz körül,
Magányosan,
Lelketlenül.
Én is. Én is veletek akarok
Zenélni!
Henyélni a tűz körül, érezni mindazt
A ravasz
Bizsergést, mit létrehívott bennünk a rekurzív
Tavasz
Értsétek már meg végre, a fejlődésnek nincs
Veletek
Vége
Hisz’ csak úgy átabotában
Összekapartdfghafd… dfhkjgaijadfigjadfiajetŐÓÖWEITQŐ"
– Obrájen, te állat! Szétlőtted a komputert.
– Lejárt az öt perc, Frenk.
– Ez esetben te vezetsz hazáig. Én meg lefekszem aludni. Az ég legyen velünk…
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése