Izzad a hó - ledobott takaróját sárba tapossa
Nincs maradása, elindul - léptét vágya fokozza
Csillan a könnye, mi Nap sugarától gyűl' a szemébe
Várja a távoli róna, de bánja, hogy itt neki vége
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
Kedves Jolán!
VálaszTörlésNagyon szép hexameteres, szépen ívelő vers.
Ezt nagyon élveztem!:)
Örülök, hogy olvashatlak!
Ez egy párját ritkító , gyönyörűen összeszedett
VálaszTörlésvers az évszakok harcáról..élmény volt olvasni!
zsovirisz
Csatlakozom az előttem szólókhoz. Üdítő élmény volt. Gratulálok!
VálaszTörlésKöszönöm megtisztelő soraitokat! :-))
VálaszTörlésVan még a tarsolyomban jónéhány időmértékes...
Küldöm hát a többieket is, ha már íly kedves fogadtatásban rászesültem :-))
Kedves Jolán!
VálaszTörlésIzzad a hó- már jól kezdődik, s a folytatás is hasonlóan érzékletes. Nagyon szép!
Nagyon, nagyon kedves, összecsendülő sorok.
VálaszTörlésGratulálok!
Éva